„Jakucs Pál” változatai közötti eltérés

Az 1960-as évektől érdeklődése az [[abiotikus tényezők|abiotikus (élettelen) tényezők]] és a [[biotikus tényezők|biológiai rendszerek]] ökológiai kölcsönhatásainak vizsgálatára irányult. Elsősorban a melegkedvelő és szárazságtűrő erdők [[ökoszisztéma|ökoszisztémája]], növény- és életközösségeinek szerkezete, anyagforgalmának és energiaútjainak jellege és dinamikája foglalkoztatta. Ez irányú vizsgálatai során a fizikai környezet egyes elemeit dinamikai egységekként fogta fel és határolta el a mikrokörnyezet más alkotóelemeitől, s többek között elsőként alkalmazott vízfestést az ármaló víz sebességének és irányának meghatározásához. Számos új eljárást vezetett be a terepvizsgálatok során gyűjtött adatok statisztikai feldolgozásának módszertanába is, mindezzel megteremtette a [[vegetációdinamika]]i kutatások alapjait. Szervezőmunkájának köszönhetően 1972-től kezdhette meg a munkát a [[Noszvaj]] melletti síkfőkúti erdei kutatóállomáskutatóállomáson, a [[Síkfőkút Project]]-en, ahol az erdő [[heterotrófia|heterotróf]] és [[autotrófia|autotróf]] szintjeinek, azaz anyaglebontó és ‑építő folyamatainak tér- és időbeli vizsgálata, a [[biomassza]], a víz-, tápanyag- és energiaáramlás ciklusait vizsgálták. Az 1980-as évektől egyre hangsúlyosabban tanulmányozta a [[talajerózió]], a [[savas eső]]k és az [[ultraibolya sugárzás]] hatását és szerepét az erdő- és fapusztulásban. 1980-tól a [[Répáshuta]] közelében lévő, bükki Rejtek kutatóházban végzett komplex erdővizsgálati munkálatokat irányította, amelyek elsődleges célja a [[tarvágás]] következményeinek, a talajerózió mechanizmusának tudományos igényű dokumentálása volt.