„Nyirokkeringés” változatai közötti eltérés

A nyirokszervekhez tartoznak a [[mandula (anatómia)|mandulák]] ''(tonsilla)'', a [[csecsemő]]mirigy ''(thymus)'', a [[nyirokcsomó]]k, ''(nodus lymphaticus)'', a [[lép]] ''(lien)'', a belek összekapcsolódott és magányos nyiroktüszői ''(folliculi aggregati és solitarii)'', a [[féregnyúlvány]] ''(appendix)'' és a nyirokerek (vasa lymphatica). A szövetekbe jutó koromszemcsék vagy például Streptococcusok a nyirokerek útján bejutnak a [[nyirokcsomó]]kba és ott le is rakódnak; miután a nagy falósejtek ''(macrophagok)'', (a [[fehérvérsejt]]ek egy fajtája) bekebelezték ''(phagocytálták)'' a [[kolloid]]álisnál nagyobb részecskét, bevándorolnak a nyirokerekbe, és a nyirokárammal sodródnak tovább. Normális körülmények között is nagyon kevés, de főleg [[gyulladás]]os állapotban jutnak be kolloidális anyagok (főként fehérjék) a [[sejt]]ek közti [[tér]]betérbe. Ezek elszállítása a nyirokérrendszer feladata (és nem a [[vér]]kapillárisoké). Míg a [[nyirokcsomó]]k a nyirokkeringésbe iktatott szűrők, a [[lép]] a [[vér]]keringésbe iktatott szűrő. Ezen túlmenően a nyirokszerveknek alapvető szerepe van az ellenanyagok által közvetített ''(humorális)'' és a sejtes; ''(celluláris)'' (főleg T-lymphocyták által közvetített) immunitásban.