„Marcus Antonius” változatai közötti eltérés

a
Bottal végzett egyértelműsítés: Macedonia –> Macedonia (provincia)
a (Bottal végzett egyértelműsítés: Legio –> Római légió)
a (Bottal végzett egyértelműsítés: Macedonia –> Macedonia (provincia))
Közben gyülekeztek a fővárosban Caesar veteránjai, akik a fellelkesült plebejusokkal együtt egyre inkább az összeesküvők ellen fordultak. Jelszavukat Lepidus adta meg, amikor kijelentette, hogy Caesar gyilkosait meg kell büntetni. A közhangulatot a caeasariánus vezetők, így Antonius is igyekezett kihasználni. Magához vette a megölt dictator vagyonát és iratait, és halogatta az örökség kiosztását, azonban Caesar temetésén a véres tóga felmutatásával tüzelte a köznépet. A beszéd olyan tömegmozgalmat indított, amely már az egész római elitet veszélyeztette. Egy dél-itáliai görög – [[Hérophilosz]] – aki [[Caius Marius]] unokájának adta ki magát, a már-már rabszolgafelkelésre emlékeztető mozgalom élére állt. Végül Antonius maga volt kénytelen kivégeztetni és elfojtani a forrongást. Az apagyilkosként emlegetett összeesküvőknek menekülniük kellett.
 
A 44-es helyzet meglehetősen zavaros volt: a caesar-párti hadvezérek a kiegyezést támogatták, a senatus optimata csoportjai viszont [[Sextus Pompeius]] és [[Decimus Junius Brutus Albinus|Decimus Brutus]] hadaira támaszkodva polgárháborút akartak kirobbantani. Antonius kiegyezett Pompeiusszal, és keresztülvitte, hogy a számára kisorsolt [[Macedonia (provincia)|Macedonia]] provinciát elcserélhesse [[Gallia Cisalpina|Gallia Cisalpinára]]. Közben megjelent a színen [[Octavianus|Caius Octavius]] is, akit Caesar végrendeletileg örökbe fogadott. Felvette a Caius Julius Caesar Octavianus nevet, és ígéretet tett a hagyaték végrendeletileg megszabott kiosztására. Antonius megtagadta az örökség átadását, mire Octavianus anyai örökségén toborzott katonáival megszállta Rómát, és megkezdte az Antonius elleni agitációt a veteránok körében.
 
=== A [[mutinai háború]] ===
117 228

szerkesztés