„Statárium” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: következő hozzáadása: eu:Etxeratze-agindu |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Abszolutizmus –> Abszolút monarchia |
||
8. sor:
Magyarországon a rögtönítélő bíráskodás nyomai már a 15. században megjelentek a vármegyei törvényszékek joggyakorlatában, a 18. század második felére pedig már pontos szabályai is rögzítettek voltak. A statárium első központi szabályozása [[II. József magyar király]]tól származik. Statárium bevezetésére kezdetben maga a király, 1800-tól a nádor is jogosult volt.
1849-ben, a [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|szabadságharc]] alatt ''vésztörvényszékeket'' állítottak fel a belső ellenség felszámolására, a szabadságharc leverését követő [[Abszolút monarchia|abszolutizmus]] éveiben pedig a betyárvilág felszámolására alkalmazták a rendkívüli bíráskodást. A [[Osztrák–Magyar Monarchia|dualizmus]] első felében, mivel a közbiztonság egyes vidékeken továbbra is bizonytalan volt, egy belügyminiszteri rendelet alapján a [[törvényhatóság]] (vármegye) kérésére vezethettek be statáriális bíráskodást annak területén.
1897-től másfél évtizeden át a magyar jog nem ismerte a statárium intézményét, 1912-ben azonban törvény hatalmazta fel a kormányt bevezetésére, amire sor is került az [[első világháború]] alatt a hűtlenség, a lázadás, a gyilkosság, a rablás, a gyújtogatás, a vízáradás okozása, a közlekedési és távközlési létesítmények károsítása és néhány más, tételesen meghatározott bűntettre kiterjedően. A [[Magyarországi Tanácsköztársaság|Tanácsköztársaság]] alatt szintén alkalmazták a rögtönítélő bíráskodást.
| |||