„Dunai Vasmű” változatai közötti eltérés

A 19. századi Magyarországon [[Széchenyi István]] ismerte fel az iparfejlesztés jelentőségét, aki – többek között – a [[Széchenyi lánchíd|Lánchíd]] felépítésével, a hajógyártás és a gőzhajózás beindításával a [[kohászat]]i fejlesztéseknek is lökést adott. Széchenyi már ekkor felvetette egy nagy, országos jelentőségű vasmű felépítésének gondolatát. ''„Ami pedig a telepítés helyét illeti, egy emelkedőn levő országban a Duna partjain igazán kétlem, hogy bármi előnyösebb lehetne, mint jó vasművek”'' – írta.{{refhely|Sziklavári}} 1845-ben [[Ózd]]on épült meg vasfinomító kavarókemencékkel, hengerművel, majd 1855-ben [[Resicabánya|Resicán]] kohókat, 1866-ban Bessemer-konvertereket, tíz év múlva pedig Siemens-Martin-kemencéket telepítettek. [[Diósgyőr]]ben 1868-ban alapítottak [[Diósgyőri Acélművek|vasgyárat]] (nagyolvasztó, öntöde, kavarókemencék és sínhengerde), 1879-ben Siemens-Martin-acélművet, 1880-ban pedig Bessemer-acélművet telepítettek. A következő nagyobb kohászati komplexum a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű volt, ami több kisebb gyár egyesítésével jött létre 1881-ben.{{refhely|Óvári|275–276. o.}}

 

 

== A döntés közvetlen előzményei ==