„A román nyelv írása” változatai közötti eltérés

[[1797]] és [[1828]] között a cirill ábécé több egyszerűsítésen megy keresztül. [[Ion Heliade Rădulescu]] javaslatára,<ref>''Gramatica românească'' (Román nyelvtan) ([[Nagyszeben]], [[1828]])</ref> [[1830]] és [[1860]] között, egy úgynevezett átmeneti ábécét használnak, amelyben vegyesen vannak cirill és latin betűk. Ugyanakkor I. H. Rădulescu a fonetikus elven alapuló helyesírást szorgalmazza.

 

 

 

Fontosabb helyesírás-reformokat [[1904]]-ben, [[1932]]-ben, [[1953]]-ban, [[1965]]-ben és [[1993]]-ban alkalmaznak. 1953-ban kiiktatják az ábécéből az '''â''' betűt, majd 1965-ben újra alkalmazzák, de csak a ''român'' szóban és ennek származékaiban. 1993-ban visszaállítják az '''â'''-ra vonatkozó 1953 előtti szabályokat, de egyes kiadványok, de még nyelvészek is, ellenük vannak és nem alkalmazzák.

* Az [[1982]]-ben elfogadott normák szerint minden mássalhangzó nevében (a '''h'''-n és a '''q'''-n kívül) '''e''' volt a magánhangzó után, például '''b''' (be), '''f''' (fe).

 

 

 

 

=== A betűk fonetikai értéke ===

| align="center" | '''s''' || align="center" | [s] || magyar '''sz''' || '''''s'''ac'' || zsák

|-

|-

| align="center" | '''t''' || align="center" | [t] || magyar '''t''' || '''''t'''alpă'' || talp

|-

|-

| align="center" rowspan="2" | '''u''' || align="center" | [u] || magyar '''u''' || '''''u'''rs'' || medve

A legszembetűnőbb kivétel az [ɨ] hang átírása két különböző betűvel: '''â''' és '''î'''. A mai szabály szerint az '''â'''-t szó belsejében kell használni (például ''rom'''â'''n'' ’román’), az '''î'''-t pedig szó végén (például ''a cobor'''î''''' ’lemenni’) és szó elején (például ''a '''î'''ncepe'' ’kezdeni’). Ez utóbbi esetben, ha a szó elejére [[toldalék]] kerül, az '''î''' marad (például ''a re'''î'''ncepe'' ’újrakezdeni’). Ennek a szabálynak etimológiai alapja van, ugyanis a legtöbb esetben a latin eredetű szavak beljesében levő '''â''' egy '''a'''-ból származik (például ''c'''a'''ntare'' > ''a c'''â'''nta'' ’énekelni’), illetve a szó elején levő '''î''' – egy '''i'''-ből (például '''''i'''n'' > '''''î'''n'' ’-ban/-ben’). Sok vita kísérte az idők során az '''â''' használatát. Az ellene felhozott érvek egyrészt a fonemikus helyesírás egyszerűségére hivatkoznak, másrészt a szabály tudománytalanságára. Valójában semmi sem indokolja az '''â''' nem latin eredetű szavakban való használatát. Továbbá, nem minden latin eredetű szóban az '''â''' '''a'''-ból származik (például ''v'''e'''ntus'' > ''v'''â'''nt'' ’szél’, ''r'''i'''vus'' > ''r'''â'''u'' ’folyó’), és nem minden szókezdeti '''î''' '''i'''-ből (például ''angelus'' > '''''î'''nger'' ’angyal’).

 

 

Az alaktani elv például a [ja] kettőshangzó az '''ea''' betűpárossal való átírásában ('''ia''' helyett) nyilvánul meg, azokban a szavakban, amelyekben [e] / [ja] váltakozás van a [[flexió|ragozás]]ban (például ''cre'''e'''z'' ’alkotok’ / ''cre'''ea'''ză'' ’alkot’).

== Forrás ==

 

 

== Lásd még ==