Wikipédia

„Balázsfalvi gyűlések” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Hkbot (vitalap | szerkesztései)
botok
117 228 szerkesztés
a Bottal végzett egyértelműsítés: Ortodox –> ortodox kereszténység
PityuBot (vitalap | szerkesztései)
578 374 szerkesztés
a Román ş és ţ cseréje ș és ț betűkre
16. sor:
A második párt [[George Barit]], a [[Gazeta de Transilvania]] szerkesztője körül szerveződött, aki az erdélyi unió elfogadását a románság nyelvi jogainak kiterjesztéséhez kötötte. Ide sorolhatók a március 24-én a királyhoz folyamodványt benyújtó ifjú jogászok, akik a [[marosvásárhely]]i [[királyi tábla]] mellett gyakornokoskodtak, és a folyamodványban erdélyi jobbágyfelszabadítást és minden nép nyelvének tiszteletben tartását kérték az unió kimondása mellett.<ref name = "szerk. Hermann 79-81"/> Közéjük tartozott kezdetben [[Avram Iancu]] és [[Alexandru Papiu Ilarian]] is.
 
A harmadik, legradikálisabb irányzat vezetője a volt filozófiatanár [[Simion BărnuţiuBărnuțiu]] volt, aki tárgyalni sem volt hajlandó az unióról, míg a románságot államalkotó nemzetként el nem ismerik. Szerinte a nemzeti jogok kiharcolása előbbre való, mint a gazdasági-társadalmi átalakulás.<ref name = "szerk. Hermann 79-81"/>
 
Március és április folyamán Barit és BărnuţiuBărnuțiu irányzata hasonló támogatottsággal bírt, nem dőlt még el, hogy melyik irányt választja a román mozgalom.<ref name = "szerk. Hermann 79-81"/>
 
== Az április 30-i gyűlés ==
Az [[április 30]]-i gyűlést az erdélyi kormányszék tilalma ellenére rendezték meg. A [[jobbágyfelszabadítás]]ra váró parasztok tömegesen jelentek meg [[esperes]]eik vezetésével. A szónokok többsége a románok nemzetként való elismerését követelte, Lemény püspök nyugalomra intette honfitársait. A mintegy kétezres tömeghez szólva a tanácskozás vége felé BărnuţiuBărnuțiu a hallgatósághoz igazodva nem csak a nemzetiségi kérdésekről, hanem a jobbágyfelszabadításról is beszélt. A gyűlés során egyre inkább előtérbe került, és a fiatalokat maga mellé állítva végül ő vált a román nemzetiségi mozgalom igazi vezetőjévé.<ref name = "szerk. Hermann 79-81"/>
 
== Az első román nemzeti gyűlés ==
A [[Gubernium]] engedélyével május 15-ére<ref name = "szerk. Hermann 79-81"/> hívták össze azt a görögkeleti és görög katolikus gyűlést,amely az erdélyi országgyűlés elé terjesztendő kérvényről volt hivatott tanácskozni. A gyűlésre 30-40 000 román, főként parasztok érkeztek<ref name = "szerk. Hermann 79-81"/>
 
Május 14-én mintegy ezer ember részvételével előtanácskozást tartottak a balázsfalvi templomban, melyen BărnuţiuBărnuțiu elővezette követeléseit:<ref name = "szerk. Hermann 79-81"/>
* nemzeti egyenjogúság
* külön román nemzeti gyűlés
33. sor:
 
Az unióról beszélve kifejtette félelmeit:
{{idézet2|Az unió a magyarok számára élet, a románoknak halál. A magyarokra nézve határtalan szabadság, a románokra pedig örökös szolgaság. Ha a román nemzet egyesülni fog Magyarországgal, nem lesznek sem nemzeti iskolái, sem tisztviselői, akik gondot viselnének nemzeti érdekeire. Még nemzeti egyháza sem lesz. <nowiki>[...]</nowiki> ha nem lesz unió, megszakad az erdélyi és pannóniai magyarokat összekötő kapcsolat, és az erdélyi magyarok természetesen lassan el fognak enyészni.| Simion BărnuţiuBărnuțiu március 14-én<ref name = "szerk. Hermann 79-81"/>}}
[[Fájl:Saguna, mitropolit.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|[[Andrei Saguna]] [[ortodox kereszténység|ortodox]] püspök, a Román Nemzeti Komité elnöke]]
BărnuţiuBărnuțiu gondolatai meghatározták a tanácskozás további menetét is. A 15-én a Görög réten összegyűlt sokaság a román nemzet és az uralkodó iránti hűségre esküdött fel.<ref name = "szerk. Hermann 79-81"/> Másnap hirdették ki a határozatokat.<ref>A petíciót a [[Bukarest]]ből visszatért [[August Treboniu Laurian]] olvasta fel. (lásd {{cite book| title = Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc története| editor= Hermann R.|pages = 81}})</ref> A 16 pontból álló irat legfontosabb elemei:
* A román nemzet elismerése és évenkénti nemzetgyűlés tartása
* A románok népességük arányában legyenek képviselve a törvényhozásban és a közigazgatás minden szintjén<ref>A hadseregben is</ref>
48. sor:
A petíció egyszerre mutat polgári átalakulás iránti igényt és az erdélyi rendi államba nagyobb beleszólással követelő, rendi jellegű nemzettudatot tükröző jegyeket is.<ref name = "szerk. Hermann 79-81"/> Ez jól mutatja a román mozgalom megosztottságát.
 
A határozatot [[Andrei Saguna]] püspök vezetésével követség vitte [[Bécs]]be, a császárhoz, és ezzel egyidőben egy másik példányt a Ioan Lemény vezette küldöttség [[Kolozsvár]]ra, az erdélyi országgyűlés székhelyére.<ref name = "szerk. Hermann 79-81"/> A válaszlevelek fogadására [[nagyszeben]]i székhellyel állandó bizottságot hoztak létre, ebből alakult ki a [[Román Nemzeti Komité]]t, melynek elnökévé Saguna, alelnöke és tényleges irányítója pedig BărnuţiuBărnuțiu lett.<ref name = "szerk. Hermann 79-81"/>
 
== A második román nemzeti gyűlés ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Balázsfalvi_gyűlések”