„Demény István Pál” változatai közötti eltérés

Szülővárosában érettségizett, magyar nyelv és irodalom szakos diplomát a [[kolozsvár]]i [[BabeşBabeș-Bolyai Egyetem]]en szerzett (1972), itt doktorált (1978). Tanított [[Nagypeleske|Nagypeleskén]], Nagyenyeden és [[Csombord]]on, 1978-tól a [[Csíkszeredai Múzeum]] etnográfusa. 1985–1990 között [[Sepsiszentgyörgy]]ön a Kovászna Megyei Könyvtár munkatársa volt. 1990 augusztusától a [[Román Tudományos Akadémia]] Kolozsvári Folklórintézetének főállású kutatójaként működött. Órákat adott a kolozsvári egyetemen. Hirtelen ragadta el a halál, 2000. január 6-án a [[Sepsiszentgyörgy]]ön a szemerjai temetőben helyezték örök nyugalomra.

Első írásai az [[Echinox]]ban jelentek meg, nagyobb tanulmányait a [[NyIrK]] közölte a krónikák és balladák szövegegyeztetéséről (1973/1) s az északi-osztják hősi énekekről (1977/1 és 1978/2). 1990-től néprajzi kutatói pályája mintegy kiteljesedett, jeles szakmai folyóiratok közölték írásait: [[Ethnographia]], [[Erdélyi Múzeum (folyóirat, 1874–)|Erdélyi Múzeum]], [[Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények]], [[Anuarul Arhivei de Folclor]], [[Néprajzi Látóhatár]], [[Magyar Szemle]], [[Honismeret]], [[Művelődés (folyóirat)|Művelődés]], [[Helikoni közösség|Helikon]] és [[Korunk]].<ref>[http://epa.oszk.hu/00900/00979/00019/inm_demeny.htm Pozsony Ferenc: Búcsú Demény István Páltól]</ref> Többekkel magyar nyelvű néprajz-tankönyvet adott közre. <ref>Magyar népi kultúra : alapfogalmak, folklór, anyagi kultúra : tankönyv. Kolozsvár : Erdélyi Tankönyvtanács, 1999. 242 p. : ill.</ref> Kötetek jelezték kutatásainak állomásait. Kéziratban maradt tanulmányait [[posztumusz]] adták közre.