„II. Blanka navarrai királynő” változatai közötti eltérés

Blanka hercegnő házassága gyermektelen maradt, és éppen ennek okán semmisítették meg a házasságukat Henrik asztúriai herceggel [[1453]]. [[május 11]]-én, és Blanka hercegnőt hazaküldték [[1453]]. novemberében. Férje a következő évben, apjaaz apjának, [[II. János kasztíliai király]]nak a halála után [[1454]]. [[július 22]]-én ''IV. Henrik'' néven foglalta el a kasztíliai trónt, de nagybátyja és egykori apósa, Blanka apja, II. János navarrai király kihasználta lánya szégyenét. Ugyan ebben a korban a nőt hibáztatták a gyermektelenségért, de a navarrai király a férjet tekintette felelősnek, hogy nem születtek gyermekek, hiszen nyilvánvalóvá vált, hogy a házasságot nem hálták el, melyet János király Henrik impotenciájával magyarázott. Emellett felmerült Henrik [[homoszexualitás]]a is. Blanka azonban a válás ellenére is jó viszonyt ápolt volt férjével, valmint elsőfokú unokatestvérével, és a segítségét kérte az apja elleni küzdelemben, miután Blanka és bátyja, [[IV. Károly navarrai király|Károly]] vitatták apjuk trónigényét. Ugyanis az őket illette anyjuk, Blanka királynő jogán. Húguk, [[I. Eleonóra navarrai királynő|Eleonóra]] infánsnő viszont apjuk mellé állt. Károly halála után önmagát tekintette jogos királynőnek [[1461]]. [[szeptember 23]]-tól, de húga fogságba vetette [[1462]]-ben, és a férje, [[IV. Gaston foix-i gróf]] uralma alatt álló [[Béarn]]ban raboskodott, előbb Orthez,<ref>Orthez [[okcitán nyelv|occitánul]]: ''Ortès''.</ref> majd Lescar várában. [[1464]]. [[december 2]]-án állítólag húga, Eleonóra parancsára megmérgezték. Miután válása után nem ment többé férjhez, és gyermekei nem születtek, így Eleonóra örökölte a jogait, aki [[1479]]-ben rövid időre ténylegesen [[Navarra uralkodóinak listája|Navarra királya]] lett apjuk halála után.

|évek= 1461 – 1464 '''''(de iure)'''''|