„Gerhart Hauptmann” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Movses-bot (vitalap | szerkesztései)
a r2.6.2) (Bot: következő hozzáadása: ilo:Gerhart Hauptmann
Hkbot (vitalap | szerkesztései)
a Bottal végzett egyértelműsítés: Lukács György –> Lukács György (filozófus)
11. sor:
Első drámája, a ''Vor Sonnenaufgang'' (1889), amely egy német parasztcsalád életét ábrázolta, a bemutatón óriási siker és botrány lett. Hauptmann az [[Arno Holz]]-féle következetes naturalizmus híve maradt ezután is, ebben a stílusban írta ''Das Friedenfest'' (1890), valamint ''Einsame Menschen'' (1890) című darabjait. Ezek még részben [[Henrik Ibsen|Ibsen]]-utánérzések. ''Die Weber'' (A takácsok) című 1892-es drámája szintén botránnyal ötvözte a sikert. Hauptmann ugyanebben az évben a naturalista komédiával is megpróbálkozott: ''College Crampton'' (1892). ''Die Biberpelz'' (A bunda, 1893) kitűnő tolvajkomédia, a nagynémet eszme kigúnyolása. ''Hanneles Himmelfahrt''(Hannele mennybemenetele, 1894) álomköltemény kis szimbolista beütéssel. Az 1896-ban írt ''Geyer Flórián'' (1896) naturalista hangvételű történelmi dráma. Szimbolista-neoromantikus mesedrámáját, a ''Die versunkene Glocke'' (Az elsüllyedt harang, 1896)címűt első házasságának csődje ihlette. Egyik legjobb naturalista drámája a ''Fuhrmann Henschel'' (Henschel fuvaros, 1898).
 
[[Lukács György (filozófus)|Lukács György]] szerint Hauptmann pályája ezután egyértelműen felfelé tartott a ''Michael Kramer'' (1900), ''Rose Bernd'' (1903) és ''Gabriel Schillings Flucht'' (1905-06) egy sor kitűnő realista darab. Ebben az időszakban már egyre több volt az újromantikus, szimbolista, neoklasszicista dráma is, például a ''Schluck und Jau'' (1900), ''Der arme Heinrich'' (1902), ''Und Pippa tanzt!'' (És Pippa táncol!, 1906).
 
Ezt követően Hauptmann már néha kapkodott, a darabok színvonala több elemzője ([[Egon Friedell]], [[Halász Előd]]) szerint is egyenetlenné vált. Hauptmann pályájának zenitje az 1911-es ''Die Ratten'' (A patkányok). Ezután kapta meg az 1912-es [[irodalmi Nobel-díj]]at.