„Nemanja István szerb fejedelem” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
30. sor:
'''I. István''' ({{ny-sr|Стефан Немања}}), később '''Szent Simon''' ({{ny-sr|Свети Симеон Мироточиви}}), ([[1113]]<ref name=europa/> vagy [[1114]]<ref name=europa/> – [[1199]]. [[február 13.]]) szerb fejedelem [[1166]]-tól [[1196]]-ig.
Egy Bizánc elleni összeesküvés leverése után [[I. Mánuel bizánci császár]] felosztotta [[Raška]] tartományát egy régi szerb előkelőcsalád fiai között<ref name=dsztort>{{Dsztortenete}} 22. oldal</ref>. A fiúk legfiatalabbja, István felismerte, hogy a szerbek Bizánccal szemben túl gyengék ahhoz, hogy fegyverrel vívják ki önnálóságukat, ezért a területi [[autónómia]] megerősítését tűzte ki célul, és igyekezett minél több tekintélyes és befolyásos szerb családot megnyerni az ügynek<ref name=dsztort/>. Miután Mánuel bizalmát is élvezte, hamarosan háttérbe szorította fivéreit, és ő lett Raška [[nagyzsupán]]ja (fejedelme)<ref name=dsztort/>.
Ennek ellenére csinált egy sikertelen lázadást, de utána [[vazallus]]i hűségesküt tett a császárnak.<ref name=dsztort/> Mánuel halála ([[1180]]) után azonban felmentette magát esküje alól<ref name=europa/>, és és azonnal hódító hadjáratokba kezdett, kiterjesztette hatalmát [[Zeta|Zetá]]ra (ma: [[Montenegró]]) és [[Dalmácia|Dalmáciá]]ra is<ref name=dsztort/>.
Eközben harcba keveredett a magyar királlyal és Velencével ellen is, de alulmaradt<ref name=europa>{{Európa uralkodói}} 109. oldal</ref>. Később – hogy Észak felől biztosítsa magát – szövetkezett [[III. Béla magyar király|III. Béla magyar királlyal]]<ref name=europa/>, és Albánia északi részeit<ref name=europa/>.
Miután hírét vette, hogy [[I. Frigyes német-római császár]] keresztes hadjáratot szándékozik indítani a [[Szent sír]] felszabadítására, s útja Raškán át vezet, pompás fogadtatást rendezett [[Niš]]ben, és vazallusi hűséget meg 20 000 harcost ígért neki, ha megtámadja Bizáncot<ref name=dsztort/>. Cserébe annyit kért, hogy elismerjék a meghódított és meghódítandó területek feletti hatalmát<ref name=dsztort/>. Frigyes azonban nem akarta egy újabb háborúval veszélyeztetni a harmadik keresztes hadjárat célját, s István kérését csak részben teljesítette<ref name=dsztort/>.
István ezután újabb hódításokba kezdett, majd békét kötött az időközben legyengül Bizánccal, ezúttal azonban már nem vazallusi minőségben, hanem egy független ország uralkodójaként<ref name=dsztort/>. Kapcsolatainak javítása érdekében fiát, [[II. István szerb király|II. István]]t összeházasította [[II. Iszaakiosz bizánci császár|II. Izsák]] unokahúgával<ref name=europa/>.
Ettől kezdve István országa belső ügyeinek rendezésére fordította figyelmét<ref name=dsztort/>: [[templom]]okat és [[zárda|zárdá]]kat, továbbá szegényházat, utakat és hidakat építtetett<ref>''Déli szomszédaink története'', 22–23. oldal</ref>. Közigazgatási szempontból nem sokat változtatott a meglévő rendszeren: az állam élén továbbra is nagyzsupáni minőségben állt, a nagyobb területi egységeket fivérei és fiai irányítása alá helyezte<ref name=dsztortenetefolyt>''Déli szomszédaink története'', 23. oldal</ref>. Uralkodása idején véget ért egy már korábban elkezdődött folyamat, melynek során a középkori szerb állam súlypontja a mediterrán térségből keletebbre, a [[Balkán-félsziget]] szárazföldi részeire tevődött át<ref name=dsztortenetefolyt/>.
Legifjabb fiát, a később [[Szent Száva|Szent Szávát]] szerzetesnek nevelte<ref name=europa/>. A maga és fia számára alapított athoszi Chilandar-kolostorba vonult vissza [[1196]]-ban Simon szerzetes néven<ref name=europa/>. Arcképe számtalan szerb templomban fellelhető<ref name=europa/>. Ő egyesítte elsőként jogara alatt a szerbeket<ref>''Európa uralkodói'', 109–110. oldal</ref>.
==Jegyzetek==
| |||