„Nemanja István szerb fejedelem” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
42. sor:
Ettől kezdve István országa belső ügyeinek rendezésére fordította figyelmét<ref name=dsztort/>: [[templom]]okat és [[zárda|zárdá]]kat, továbbá szegényházat, utakat és hidakat építtetett<ref>''Déli szomszédaink története'', 22–23. oldal</ref>. Közigazgatási szempontból nem sokat változtatott a meglévő rendszeren: az állam élén továbbra is nagyzsupáni minőségben állt, a nagyobb területi egységeket fivérei és fiai irányítása alá helyezte<ref name=dsztortenetefolyt>''Déli szomszédaink története'', 23. oldal</ref>. Uralkodása idején véget ért egy már korábban elkezdődött folyamat, melynek során a középkori szerb állam súlypontja a mediterrán térségből keletebbre, a [[Balkán-félsziget]] szárazföldi részeire tevődött át<ref name=dsztortenetefolyt/>.
Istvánt igen erős szálak fűzték az [[egyház]]hoz<ref name=dsztortenetefolyt/>. Templomalapítóként és a szerzetesi rendek bőkezű támogatójaként is a legkiemelkedőbb szerb uralkodók közt tartják számon<ref name=dsztortenetefolyt/>. Tisztában volt vele, hogy a templomok és a kolostorok sűrű hálózata révén az uralmi központtól távolabb eső területek is eredményesebben bevonhatók az államigazgatás szervezetébe<ref name=dsztortenetefolyt/>. Nyilván ez a körülmény is indokolta a [[bogumilok]]kal szembeni kemény fellépését is<ref name=dsztortenetefolyt/>. Az ő uralkodása alatt kezdett ugyanis rendkívül gyors térhódításba a Bulgáriában keletkezett, eretneknek bélyegzett tan, a bogumilizmus, melynek követői szembefordultak a hivatalos egyházzal és annak tanításával, egyszersmind a feudális állami és társadalmi renddel is<ref name=dsztortenetefolyt/>. Istvánrendkívül erélyesen igyekezett útját állni a bogumilizmus terjedésének: a tan hirdetőit és híveit száműzte, vagy megbüntette, vagyonukat fölperzselte vagy szétosztotta<ref name=dsztortenetefolyt/>.
Legifjabb fiát, a később [[Szent Száva|Szent Szávát]] szerzetesnek nevelte<ref name=europa/>. A maga és fia számára alapított athoszi Chilandar-kolostorba vonult vissza [[1196]]-ban Simon szerzetes néven<ref name=europa/>. Arcképe számtalan szerb templomban fellelhető<ref name=europa/>. Ő egyesítte elsőként jogara alatt a szerbeket<ref>''Európa uralkodói'', 109–110. oldal</ref>.▼
▲
==Jegyzetek==
| |||