„Bebek Imre (vránai perjel)” változatai közötti eltérés

Bebek Imre [[1403]]-ban királya ellen fordult. Zsigmond ellen országos felkelés támadt, melynek vezérei között volt Bebek Detre és Imre is. Az elégedetlenkedő főurak Nápolyi (Anjou) Lászlót, [[II. Károly magyar király|Kis Károly]] magyar király fiát hívták meg a magyar trónra. Bebek Imre állásfoglalásával a délvidéki vármegyék egy része és a dalmáciai várak és városok is László trónkövetelőnek fogadtak hűséget. A délvidéki hadak élén Bebek Imre az ellene küldött frissen kinevezett horvát bán, Bessenyei Pál seregét leverte, magát a vezért is foglyul ejtette. 1403-ban [[László nápolyi király]]t Zárában az esztergomi érsek egy alkalmi koronával Magyarország királyává koronázta. László ellenkirály azonban az ország belsejébe hatolni már nem mert, inkább helytartót kinevezve hazatért, minek okán az egész felkelés kifulladt. Bebek Imre a megalázó békejobbra és a győztesek túlbuzgó tevékenységének hatására újra lángra lobbantotta a délvidéket és a megújoló felkelés fővezérévé lépett elő. Összeköttetésbe helyezte magát Vilmos osztrák herceggel, Nápolyi László sógorával, aki a nyugati határszélen támadta meg Magyarországot. Bebek Imrét ezért Zsigmond 1405. november 28-án megfosztotta a vránai perjelségtől. Halálának körülménye és ideje ismeretlen, egyes vélemények szerint a perjelség váraiba zárkózva esett el, más vélemények szerint idegen földön, száműzetésben halt meg. Ez utóbbi lehetőség azért is valószínűbb, mert Vránát és a perjelség dalmáciai várait, sikerült Lászlónak megtartani, amit aztán 1409-ben eladott a Velencei Köztársaságnak. Egy 1412-es keltezésű Zsigmond udvarából származó oklevél, mint elhunytat említi. <ref name=Reszig/>