„Rév Lívia” változatai közötti eltérés

Csodagyerekként kezdte karrierjét, már 9 évesen fellépett, 12 évesen pedig önálló zenekari koncertet adott ([[Wolfgang Amadeus Mozart|Mozart]] ''Esz-dúr kétzongorás versenyművének'' egyik szólistájaként). Már gyerekkorában fontos díjakat nyert. Mint kiugró tehetség, Varró Margitnál és Máthé Kláránál tanult, majd a [[Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem|Zeneakadémián]] [[Weiner Leó]] és [[Székely Arnold]] tanítványa volt, 1938-ban diplomázott [[Bartók Béla|Bartók]], [[Kodály Zoltán|Kodály]] és [[Dohnányi Ernő|Dohnányi]] jelenlétében, de egyúttal a tanárképzőt is elvégezte. Ezt követően még [[Lipcse|Lipcsében]] Robert Teichmüllernél és [[Bécs]]ben Paul Weingartennél is tanult. A [[Második világháború|háború]] alatti évek végét a [[Raoul Wallenberg|Wallenberg]]-féle svéd Schutz-pass birtokában élte át édesanyjával és húgával. A háború után hat hónapos koncertsorozatot adott [[Bukarest]]ben. 1946-ban [[Párizs]]ba utazott egy zenei versenyre, és – noha nem tudott franciául – letelepedett a francia fővárosban. Csakhamar elindult a világkarrierje, Magyarországon pedig elfelejtették. A leghíresebb karmesterekkel lépett fel (Adrian Boult, André Cluytens, Walter Süsskind, Jascha Horenstein, Eugen Jochum, Josef Krips, Rafael Kubelik, Hans Schmidt-Isserstedt, Constantin Silvestri és mások). Miután hatalmas sikereket aratott [[Egyesült Királyság|Nagy-Britanniában]], [[Európa]] számos országában, [[Japán]]ban, [[Hongkong]]ban, [[Afrika|Afrikában]], 1963-ban [[New York]]ban mutatkozott be szólóhangversenyen, ott is nagy sikerrel.

 

 

[[Magyarország]]on az 1960-as évek elején adott először hangversenyt, de a fellépését nem tartotta sikeresnek. Ezután csak 2003 novemberében lépett fel újra itthon (87 esztendősen), s ennek rendkívüli sikere jelentette itthoni „felfedezését”. Eddigi utolsó hazai fellépése 2010 áprilisában volt: [[Érdi Tamás]]sal adott közös Chopin-koncertet a [[Művészetek Palotája|Művészetek Palotájában]].