Az újkor kezdetén, az amerikai gyarmatokon, majd az [[Egyesült Államok]]ban is a helyi közösségek gyakran beavatkoztak egyes termékek árának meghatározásába.
Mára az erkölcsi koordináció mára nagyrészt kiszorult az árak meghatározódásának folyamatából, de még a [[kapitalizmus|piacgazdaságok]] történetében sem volt olyan időszak, amikor minden ár piaci szabadáras lett volna.
Az uralkodó közgazdaságtani[[közgazdaságtan]]i áramlat szerint a piaci versenyben született árak, ha a piac [[versenyzői piac]] (vagyis sem az eladói, sem a vevői oldalon nincsen erőfölény), tisztességesek, mivel kölcsönösen előnyös ([[Pareto-hatékonyság|paretoi értelemben hatékony]]) cseréken alapulnak. Az ilyen körülmények között létrejövő csereszerződések – amelyeket gyakran pénzben[[pénz]]ben fejeznek ki – a résztvevők szubjektív szempontjából, és ezáltal „társadalmi” szempontból is, a lehetséges legjobb helyzetet hozzák létre. A modern piacgazdaságok angolszász modelljében, éppúgy mint a [[szociális piacgazdaság]] modelljében, ezért kiemelt jelentőségű a [[gazdasági verseny]] védelme (versenyjog) és az erőfölényes piacokon az [[árszabályozás]] (a hipotetikus versenyár, a határköltségen alapuló, gyakran hatóságilag szabályozott ár) kialakítása.
