„Német idealizmus” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bottal végzett egyértelműsítés: Poroszország –> Porosz Királyság |
|||
6. sor:
A nemzeti érzés a [[Németország történelme|német államokban]] nagyon kultúra-orientált volt, virágzott az [[irodalom]]. [[Wilhelm von Humboldt]] oktatási reformja, a [[berlini egyetem]] megalapítása, a politikai reformok (pl. az [[1807]]-es [[jobbágyfelszabadítás]]), [[Porosz Királyság|Poroszországot]] modern állammá tette.
A német idealizmus megteremtője [[Immanuel Kant]] (1724-1804) volt. Írt a [[felvilágosodás]]ról, [[pedagógia|pedagógiáról]], de főként az ész kritikáját fektette le a három ''kritikai'' művében. Kant [[filozófia|filozófiájának]] hibáit igyekezett kiküszöbölni [[Johann Gottlieb Fichte]] (1762-1814). [[Schelling]] (1775-1854) kezdetben Fichtét követte, majd a természetfilozófia felé fordult és lefektette az ''azonosságfilozófia'' alapjait. Schelling tanulótársa, [[Georg Wilhelm Friedrich Hegel|Hegel]] jelenti a német idealizmus csúcspontját, ő az abszolút idealizmus megalkotója. Hegel az összes tudományt felhasználta filozófiájában, főként a vallást, a művészetet, a jogot és a történelmet.
A klasszikus német filozófia jellegzetes gondolatmenete: objektum és szubjektum különböznek egymástól, azonban egymásra vonatkoznak; a szubjektum mint szubjektum mindig az objektumhoz való viszonyában létezik szubjektumként, és fordítva. Az egymásra vonatkozás meg kell, hogy előzze a tapasztalatot, mert a tapasztalat a megismerés egyik formája és már előfeltételezi az egymásra vonatkozás lehetőségeit. Ebből az következik, hogy a szubjektum és az objektum egymáshoz viszonyítva ''a priori'' léteznek. Ez az a priori létezés úgy magyarázható, hogy létezik egy transzcendentális szubjektum (a fichtei ''abszolut én'', a schellingi ''abszolútum'', a hegeli ''Szellem''), amelyben az objektum és a szubjektum egybeesik. Filozófiát művelni azt jelenti, hogy különböző dialektikai közvetítő lépéseken keresztül eljutni a transzcendentális szubjektumig.
| |||