„Miskolc–Bánréve–Ózd-vasútvonal” változatai közötti eltérés

A mellékvonali jellegűnek épített vasútvonalat a MÁV építette két szakaszban. A [[Miskolc]] és [[Bánréve]] közötti, a [[Sajó]] völgyében futó 45,5&nbsp;km hosszú első szakaszt [[1871]]. [[június 13.|június 13-án]] nyitották meg.<ref>Magyar Vasúttörténet 1. kötet, 199. oldal, (Budapest, 1996, ISBN 963 -552 -312 -2)</ref> A felépítményt 23,6&nbsp;kg/fm tömegű, „e” jelű [[sín|vassín]]ekből építették.

A mai vasút elődjét [[Bánréve|Bánrévétől]], mint MÁV [[vasúti mellékvonal|mellékvonal]]at, a ''[[Rimamurányvölgyi Vasmű]]'' építette saját kivitelezésben, 1000&nbsp;mm [[nyomtávolság]]ú vasútvonalként. A [[Bánréve]] és [[Ózd]] közötti 11&nbsp;km-es vonalszakaszt [[1872]]. [[november 1.|november 1-jén]] adták át a forgalomnak.<ref>Magyar Vasúttörténet 1. kötet, 200. oldal, (Budapest, 1996, ISBN 963 -552 -312 -2)</ref> A felépítményt a ''[[Rimamurányvölgyi Vasmű]]ben'' gyártott 14&nbsp;kg/fm tömegű [[sín]]ekből fektették. A [[Sajó]] felett 15 nyílású, 84&nbsp;m hosszú faszerkezetű [[híd|hidat]], a [[Hangony-patak]] felett öt nyílású, 24,75&nbsp;m hosszú, ugyancsak faszerkezetű hidat építettek. A mellékvonalat [[Ózd]] és ''Nádasd'' (mai nevén [[Borsodnádasd]]) között egy 16&nbsp;km hosszú iparvágánnyal egészítették ki, amelyet [[1873]]. [[március 10.|március 10-én]] helyeztek üzembe.