„II. Henrik francia király” változatai közötti eltérés

a
(→‎Halála, hagyatéka: nicht "kidekorált")
A [[cateau-cambrésis-i béke|cateau-cambrésis-i békét]] megpecsételendő, a francia uralkodó feleségül adta leányát, [[Valois Erzsébet spanyol királyné|Erzsébet hercegnőt]] [[II. Fülöp spanyol király]]hoz. [[Június 22.|Június 22-én]] megkötötték a házasságot, ennek megünneplésére a király nagyszabású [[lovagi torna|lovagi tornát]] rendezett [[Párizs]]ban, a mai [[Place des Vosges|Vogézek tere]] közelében, amelyen személyesen is részt vett. [[június 30.|Június 30-án]] [[Gabriel de Montgomery]], a skót gárda kapitánya ellen lépett szorítóba, és az összecsapásban Montgomery lándzsája kettétört, és egyik szilánkja a király sisakrostélyán keresztül a szemébe fúródott. II. Henrik sérülése halálosnak bizonyult, noha gyógyítására a kor legkiválóbb orvosait – köztük [[Andreas Vesalius]]t – és kirurgusait – így [[Ambroise Paré]]t – mozgósították, akiknek még azt is megengedték, hogy elítélteken reprodukálják a sérülést a sikeres kezelés meglelésének reményében. Mindhiába; II. Henrik [[1559]]. [[július 10.|július 10-én]] szörnyű kínok között halt meg tizenkét évnyi uralkodást követően. [[Saint-Denis-székesegyház|Saint-Denis]]-ben temették el, a többi elhunyt francia király mellé.
 
Henrik 1559-es halálát követően fia, a fiatal [[II. Ferenc francia király|II. Ferenc]] került trónra, akit a Guise-ek irányítottak. Rövid uralkodása alatt fokozódott a protestánsok üldözése. Az özvegy királyné nem nősült újra, viszont a politika élvonalába került, mint trónra lépő gyermekei – főleg [[IX. Károly francia király|IX. Károly]] – irányítója. Bár eleinte mérsékelt elveket vallott, a [[francia vallásháborúk|vallásháborúkban]] végül a szélsőséges katolikusokhoz csapódott, és [[1589]]-ben halt meg. Egyik első intézkedése volt, hogy riválisát, [[Diane de Poitiers]]-t elűzze az udvarból, akitől még [[Chenonceau]] szépen átépített és fényűzően berendezett kastélyát is elvette, az ódon [[Chaumont]]-nal „kárpótolva” érte.
 
== Gyermekei ==