„Bornemisza Péter” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a r2.6.1) (Bot: következő hozzáadása: ro:Péter Bornemisza |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Élektra –> Élektra (Szophoklész) |
||
14. sor:
[[Fájl:Bornemissza ot.jpg|250px|bélyegkép|jobbra|Bornemisza Péter öt kötetes Prédikációinak - Ötödik záró kötet címlapja. 1579.]]
Szüleit [[1541]]-ben, egy török támadás alkalmával vesztette el. Felső-Tisza vidéki nemesi udvarokban nevelkedett. [[1548]]–[[1553|53]]-ban [[Kassa|Kassán]] tanult, ahol harcos reformátori magatartásáért börtönbüntetést szenvedett. A börtönből 1553 karácsonya után megszökött. Körülbelül [[1557]]-től [[1563]]-ig külföldi tanulmányúton volt, járt [[Németország]]ban ([[Lutherstadt Wittenberg|Wittenberg]]ben [[Philipp Melanchthon]] tanítványa volt), [[Itália|Itáliában]] ([[Padova]], [[Velence (Olaszország)|Velence]]); [[1558]]-ban a [[bécs]]i egyetem hallgatója volt és ezzel egy időben [[Nádasdy Tamás]] vette pártfogásába. Itt készítette el [[Szophoklész]] ''[[Élektra (Szophoklész)|Élektrá]]''jának iskoladrámává történt átdolgozását ''(Tragoedia magyar nyelven az Sophocles Élektrájábol)'' és [[Bécs|Bécsben]] [[1558]]-ban ki is nyomatatott Perneszich Györgynek, Nádasdy Tamás főszolgájának ajánlva. Minthogy szállásán prédikálni kezdett, kénytelen volt [[1559]] augusztus 28-án elhagyni Bécset. [[1560]]-ban már [[Szered |Vágszereden]] lett lelkész és innen járt be prédikálni Balassi János [[nagyszombat|nagyszombati]] házába is. Utóbb Balassi megteszi udvari papnak 1563–[[1564|64]] táján [[Zólyom]]ban Balassi János udvari papja, és fiának, [[Balassi Bálint]]nak nevelője lett. 1564-től sokat harcolt [[Telegdi Miklós]] főpappal, ellene írta [[1577]]–[[1578|78]] fordulóján ''Fejtegetés…'' című, elveszett könyvét (melynek tartalma azonban Telegdi ''Felelet'' című válaszából rekonstruálható). Majd újra üldözni kezdték, s Bornemisza egy ideig [[Sempte|Semptén]] húzta meg magát.
[[1564]]-ben Bécsbe hívatták az uralkodó elé, akinél bevádolták [[eretnekség|eretnekségért]]. Bécsből egy idő múlva szabadulván járt [[Huszt|Huszton]], és [[Ungvár|Ungváron]], majd visszatért pártfogójához Zólyomba. [[1569]]-ben ura kíséretében megjelent a [[Pozsony|pozsonyi]] országgyűlésen. Balassit itt október 12-én letartóztatták. Egyes kutatások szerint Bornemisza ez időben a [[Balassa család|Balassi családnál]] maradt, hogy az otthon maradottaknak vigaszt nyújtson. Nagy valószínűséggel Bornemisza buzdítására fordította le ekkoriban magyarra a fiatal [[Balassi Bálint]] Bock Mihály: ''Würtz-Gärtlein'' c művét, amelyet azután [[1572]]-ben [[Krakkó|Krakkóban]] ''„Betegh lelkeknek való fwues kertecyke”'' címen meg is jelentetett.<ref>Régi Magyar Költők Tára VII. 397. I</ref>
Legközelebb 1572-ben tűnt fel a krónikások számára, az öngyilkos Eck grófné temetésén, ahol a sok nép előtt prédikált, nagy feltűnést keltve. Ekkor ismerkedett meg gróf Salm-Eck Gyulával, akinek [[Nyitra vármegye|Nyitra megyei]] birtokain, előbb [[Galgóc]]on, majd [[Sempte|Semptén]] telepedett le lelkészként. Úgy tartják Sempte-i letelepedését az is motiválhatta, hogy csupán a [[Vág]] folyó választotta el családi birtokától [[Szered |Szereden]]. Mint ahogy egyik ajánló leveléből kitetszik nem csak a semptei, hanem a szerediek lelki gondozását is magára vállalta. Ekkor elérkezettnek látta Bornemisza Péter, hogy régi tervét megvalósítsa: közreadja Postilláját (prédikációskönyvét), amelynek kinyomtatásához már 1569. szeptember 20-án kelt beadványában kérte a nagyszombati városi tanács anyagi támogatását.
| |||