„1954-es Formula–1 világbajnokság” változatai közötti eltérés

| év = 1954-es

}}

 

A sportág első többszörös bajnoka, a kétszeres világbajnok [[Alberto Ascari]] elhagyta sikereinek csapatát, és a [[Maserati|Officine Alfieri Maserati]] csapathoz igazolt. Az évad első három versenyét kihagyta, ezzel gyakorlatilag még azelőtt kiszállt a világbajnoki csatából, hogy az elkezdődött volna. Így a [[Scuderia Ferrari|Ferrarinál]] előtérbe került [[Giuseppe Farina|Nino Farina]], a sportág első világbajnoka. Bár címvédő évében csak negyedik lett, [[F1 1952|1952]]-ben Ascari mögött második, [[F1 1953|1953]]-ban pedig Ascari és [[Juan Manuel Fangio|Fangio]] mögött harmadik lett a bajnokságban, jelezve, hogy még mindig kész a bajnoki címért harcolni. De előtérbe került a fiatal [[Mike Hawthorn]] is, aki első Ferraris évében szerzett futamgyőzelmével hívta fel magára a figyelmet, és akit a brit közlemény is nagyra tartott, mivel ő volt az első nem argentin vagy olasz győztese a sportágnak, és az angol autóversenyzés előtérbe kerülését várták tőle. A Ferrari harmadik versenyzője az argentin [[José Froilán González]] volt, aki [[F1 1951|1951]]-ben megszerezte a Ferrari első futamgyőzelmét és világbajnoki bronzérmes lett a Ferrarival, két Maseratinál töltött év után tért vissza Enzo Ferrari csapatához.

Az évad első futamát, akárcsak egy évvel korábban, Argentínában rendezték, Buenos Airesben. A pole pozíciót [[Nino Farina]] szerezte meg a Ferrarival, mögötte a hazai pályán versenyző csapattársa, [[José Froilán González]] indult, harmadik helyről a szintén argentin [[Juan Manuel Fangio]] rajtolt. A versenyt végül a hazai közönség nagy kedvence, a ''Maestro'' nyerte meg Farina előtt, a dobogó harmadik fokára is argentin versenyző állhatott González személyében, aki a verseny leggyorsabb körét is megfutotta. [[Mike Hawthorn]] a negyedik helyről rajtolt, de diszkvalifikálták, mert a startnál korán indult.

 

[[Kép:Connaught Type A Donington 2007.jpg|300px|thumb|right|Connaught Type A]]

Az évad harmadik ([[1954-es Indianapolisi 500|Indianapolist]] nem számolva második) futamát a belga Spa-Francorchamps pályán rendezték. Fangio pole pozícióból rajtolva nyert, miközben megfutotta a verseny leggyorsabb körét. Mögötte a Ferrari francia versenyzője, [[Maurice Trintignant]] lett a második, a dobogó harmadik fokára pedig a fiatal angol tehetség, [[Stirling Moss]] állhatott fel. González, bár a második helyről rajtolt, már az első körben motorproblémája lett, mire autót cserélt az ötödik helyről rajtoló Hawthornnal. Végül a negyedik pozícióban ért be, de az azért járó három pontot megkellett osztania az angollal. A harmadik helyről rajtoló Farina a 36 körös verseny 14. körében kiállni kényszerült. Összességében elmondható, hogy Fangio szárnyalt, miközben vetélytársai nem, vagy csak alig szereztek pontokat.

 

 

A negyedik versenyt az angliai [[Silverstone Circuit|Silverstone-ban]] rendezték, ahol [[F1 1951|1951]]-ben González meghozta a Ferrari első futamgyőzelmét. Bár Fangio rajtolhatott az élről, végül még a dobogóról is lecsúszott, csupán a negyedik helyen ért célba. A második helyről rajtoló González megismételte három évvel korábbi sikerét, ezzel második és egyben utolsó futamgyőzelmét aratta a Formula–1-ben. Mögötte a harmadik helyről rajtoló Hawthorn ért célba, így a Ferrari kettős győzelmet ünnepelhetett. A dobogó legalsó fokára a szintén argentin [[Onofre Marimón]] állhatott a Maseratival, az utolsó pontszerző helyen pedig Trintignant futott be. A leggyorsabb kör tekintetében történelmi esemény következett be a tizedmásodperc pontos időmérésnek köszönhetően. Ascari, [[Jean Behra|Behra]], Fangio, González, Hawthorn, Marimón és Moss mind 1:50-es kört futottak, így a leggyorsabb körért járó egy pontot megosztották közöttük. Mindegyikük 1/7 pontot kapott.

 

[[Kép:Ferrari 625 Donington pits.jpg|300px|thumb|right|Ferrari 625]]

Az ötödik versenyt a németországi [[Nürburgring]]en rendezték, ahol a német szurkolók nagy örömére a Fangio a Mercedes volánjánál ülve, pole pozícióból indulva nyert, és a verseny leggyorsabb körét is egy Mercedes futotta, Karl Klinggel a volánjánál, aki végül negyedik lett, [[Sergio Mantovani]] előtt. A dobogóra Fangio mögött két Ferraris állhatott fel, Mike Hawthorn és Maurice Trintignant. Hawthornnak meg kellett osztania pontjait Gonzálezzel, akivel autót cserélt hat körrel a 22 körös verseny vége előtt. Fangio ezzel világbajnok lett.

A nagydíj szomorú véget is ért, mert ekkor halt meg [[Onofre Marimón]], a Maserati versenyzője a ''Wehrseifen'' kanyarnál.

 

 

 

 

== Futamok ==

|-

! 35

| [[Június 20.]]

| [[Circuit de Spa-Francorchamps|Spa-Francorchamps]]

| {{Zászló|Argentína}} [[Juan Manuel Fangio]]

| {{zászló|olasz}} [[Maserati]]

|-

! 36

| [[Július 4.]]

| [[Reims-Gueux|Reims]]

| {{Zászló|Argentína}} [[Juan Manuel Fangio]]

| {{zászló|német}} [[Mercedes-Benz|Mercedes]]

|-

! 37

| [[Július 17.]]

| [[Silverstone Circuit|Silverstone]]

| {{Zászló|Argentína}} [[José Froilán González]]

| {{zászló|olasz}} [[Scuderia Ferrari|Ferrari]]

|-

! 38

| [[Augusztus 1.]]

| [[Nürburgring]]

| {{Zászló|Argentína}} [[Juan Manuel Fangio]]

| {{zászló|német}} [[Mercedes-Benz|Mercedes]]

|-

! 39

| [[Augusztus 22.]]

| [[Circuit Bremgarten|Bremgarten]]

| {{Zászló|Argentína}} [[Juan Manuel Fangio]]

| {{zászló|német}} [[Mercedes-Benz|Mercedes]]

|-

! 40

| [[Szeptember 5.]]

| [[Autodromo Nazionale Monza|Monza]]

| {{Zászló|Argentína}} [[Juan Manuel Fangio]]

| {{zászló|német}} [[Mercedes-Benz|Mercedes]]

|-

! 41

| [[Október 24.]]

| [[Circuit de Pedralbes|Pedralbes]]

| {{zászló|UK}} [[Mike Hawthorn]]

| {{zászló|olasz}} [[Scuderia Ferrari|Ferrari]]

|}

 

! [[1954-es Formula–1 Argentin Nagydíj|ARG]]<br />{{Zászló|Argentína}}

! [[1954-es Indianapolisi 500|500]]‡<br />{{Zászló|USA}}

!valign="middle"| Pontszám

|-

! [[1954-es Formula–1 Argentin Nagydíj|ARG]]<br />{{Zászló|Argentína}}

! [[1954-es Indianapolisi 500|500]]‡<br />{{Zászló|USA}}

!valign="middle"| Pontszám

|}