„A királyok első és második könyve” változatai közötti eltérés

 

 

 

A Közel-kelet egyetlen fennmaradt első összefüggő megbízható történelmi írása, melyben a történelem urának az Istent jelöli meg. A könyvet valószínűleg a jeruzsálemi templom újjáépítése utáni korszakban szerkesztették régi forrásokból merítve. Körülbelül 400 évnyi történelmet ölel fel Júda és Izrael történelméből. [[Dávid király]] halálától [[Jeruzsálem]] első pusztulásáig (Kr. e. 586). A két könyvet 1448-ban kettéosztották, - a héber Bibliában is -, így lett első és második könyv.

* Illés prófétai szerepe különös, mert a Bibliában nem ismétlődő cselekedetet hajt végre, felkeni utódját Elizeust prófétának (1Kir 19). Általában Isten hívja el a prófétákat, ezért is különös az eset. a prófétai palást ráterítésével történt, és úgy mint Mózes Józsuét szolgaként, segítőként nevezte. Hasonlít Józsuéra is, hogy Józsué az Ígéret Földje megszerzésének és a szolgaságból királyságba átmeneti személye, [[Elizeus]] ugyanannak a földnek az elvesztésének és királyságból szolgaságának átmeneti személye. Illés halála után megtörtént, hogy Elizeus előtt leborultak, amit csak Isten vagy Dávid előtt tett meg a nép korábban. Elizeus szerepében Istenre mutat, a szövetségre akkor, amikor csodákat tesz Isten által (például halott feltámasztás). A keresztények ezért Elizeus szerepét előképnek tekintik, [[Jézus]] szerepével hasonlítják össze.