„II. Demeter moldvai fejedelem” változatai közötti eltérés

a
török porta kisbetűs, lásd helyesírási kocsmafal
a (török porta kisbetűs, lásd helyesírási kocsmafal)
a (török porta kisbetűs, lásd helyesírási kocsmafal)
[[Constantin Cantemir]] fejedelem és Ana Bantaș fia. [[Silișteni]]ben született ([[Huși]]-tól délre). 15 éves korában túszként került [[Konstantinápoly]]ba, az apja hűségét biztosítandó a [[török porta|porta]] iránt. Itt tanulta meg a török, arab, perzsa, francia, német és olasz nyelvet.
 
Apja halála után, [[1693]]-ban Moldva fejedelmévé választották, de a Portaporta nem ismerte el. [[1695]]-től [[Antioh Cantemir|Antioh nevű bátyja]] lett az uralkodó, őt képviselte Konstantinápolyban. Feleségül vette [[Șerban Cantacuzino]] lányát, Casandrát, akitől több gyermeke született, köztük a jövendő orosz költő és diplomata [[Antyioh Dmitrijevics Kantyemir]] ([[1709]]–[[1744]]).
 
[[1710]]-ben a törökök – bizalmuk jeléül – trónra emelték, de az új uralkodó [[1711]]-ben titkos egyezséget között [[I. Péter orosz cár|Nagy Péterrel]] a török alóli felszabadulás reményében, és csatlakozott Nagy Péter törökellenes hadjáratához.<ref>[[Ion Neculce]] krónikairó, aki udvarában magas hivatalt viselt, leírja e szövetség pontjait, amelyek teljes függetlenséget biztosítottak Moldvának, csupán a fejedelem címébe fölveszi a „Muszkaország barátja” titulust is.</ref> 1711 júliusában, a [[Stănilești-i csata|stănilești-i csatában]] aratott török győzelem után nem tudott visszatérni Moldvába, így Oroszországba emigrált. [[Harkov]]ban élt 1713-ig, azután [[Moszkva|Moszkvába]] és [[Szentpétervár]]ra ment, ahol Nagy Péter sok kitüntetésben részesítette, gazdag birtokokat adott neki Ukrajnában, legidősebb fiát, Șerbant pedig a császári gárdába vette föl. 1714-ben a berlini akadémia tagjának választotta. 1715-1718-ig a cárt kísérte európai útján, ezután nőül vette Trubeckoj herceg leányát, és a cár belső titkos tanácsosává nevezte ki. 1722-ben elkísérte a cárt a [[Kaukázus]] meghódítására indított hadjáratában, ahol az uralkodó keleti szakértőjeként az volt a feladata, hogy arab, perzsa és török nyelvű kiáltványokat fogalmazzon a helyi lakosságnak. Cukorbetegsége miatt Cantemir visszatért dimitrovkai birtokára és ott is halt meg. Csontjait 1935-ben visszavitték [[Románia|Romániába]].
117 228

szerkesztés