„Szegedi Fehér-tó” változatai közötti eltérés

Az egykori szikes tó halastórendszerré történő átalakítása a harmincas években kezdődött meg. Ezzel egy időben kezdte meg itt Dr. [[Beretzk Péter]] szegedi orvos kutatásait. Javaslata alapján [[1936]]-ban kapta meg a szegedi Fehér-tó egy része a helyi védettséget, majd [[1939]]-ben az országos jelentőségű védett területek közé emelték. Az ember tájformáló munkája nyomán a területen mesterséges vízgazdálkodás alakult ki. A folyóvízzel való utánpótlás hatására kezdetét vette a szikes jelleg megszűnése. Ezzel az élővilág is átformálódott, csökkent a szikesekre jellemző fajok száma, például a [[széki csérszékicsér]], [[ugartyúk]], [[széki lile]] előfordulása; más fajok, mint a [[Szárcsa (madár)|szárcsa]], [[vöcsökfélék|vöcskök]] és egyes [[récefélék|réce]]fajok gyakorisága megnőtt. A területen szántóföldi gazdálkodás is folyik. Ősszel vonuló darvak tízezrei találják meg táplálékukat a learatott földeken.