„AMR 33” változatai közötti eltérés

[[Louis Renault]] előrelátóan 1931 novemberében már elkezdett tervezni egy ''racteur léger de cavalerie type VM'' járművet, amely a [[Renault UE]] vontatóján alapult. November 12-én az első rajzait megvizsgálták, majd elutasították, mivel a jármű az akkori formájában túl szűk volt. Egy nagyobb páncéltest egyértelműen szükségszerű volt, de Renault habozott belefektetni lehetséges megrendelés híján. November 21-én a ''Section Technique de la Cavalerie'' felkérte, hogy a Renault UE vontatójának alapján tervezzen egy kisharckocsi típust, mellyel letesztelhetnék egy lánctalpas AMR koncepció megvalósíthatóságát. Ezután megadták a kívánt jármű főbb adatait, majd december 22-én elküldött egy képviselőt [[Maxime Weygand]] főparancsnoknak, hogy protekciót szerezzen a Renault AMR-nek. Weygand tudatta vele, hogy nem hivatalosan eldöntötték, hogy gyártanak egy [[AMR Citroën Kégresse P 28]] típust, egy féllánctalpas járművet, amely a Renault konkurensének, a [[Citroën]]nek volt a tervezete. Sok tanácskozás után a tábornok aznap elkötelezte magát, hogy figyelembe helyez egy Renault harckocsit.

 

 

A gyakorlat után visszaküldték őket Renaulthoz, aki nemsokára küldött három típust értékelésre a [[vincennes]]-i ''Commission d'Expériences du Matériel Automobile''-hoz: a '''79758''' prototípust, amely az eredeti felfüggesztéssel rendelkezett, a '''79759''' prototípust, amelyet belső hidraulikus lengéscsillapítóval láttak el, és a '''79760''' prototípust, melyet egy teljesen új felfüggesztéssel szereltek fel, amely magában foglalt egy központi forgózsámolyt laprugókkal és kerekekkel, melyek elöl és hátul két vízszintes spirál rugókkal kapcsolódtak össze. 1932 novemberében és decemberében a ''Commission de Vincennes'' letesztelte őket, az 1932 június 10-én kiadott megváltoztatott előírásokkal.<ref>Touzin (1976), p. 65</ref> Úgy találták, hogy rendelkeznek a megfelelő sebességgel (56,25–60&nbsp;km/h), de a 166-188 kilométeres hatótávolságuk nem kielégítő, és a 4,8 tonnás súlyukkal túl nehezek. December 8-án úgy határoztak, hogy felhagynak az irreális három tonnás súlyhatár betartásával, majd nagyobb üzemanyagtartályokat és nehezebb páncélzatot szereltek fel; ezután a járműveket visszaküldték. 1933 áprilisában a Renault előterjesztett két típust, melyeket fél tonnás súlyokkal láttak el, hogy szimulálják egy 9–13&nbsp;mm-es maximális páncélzat súlyát: 79758 prototípust újraépítették egy vízszintes gupirugós felfüggesztéssel, a 79757 prototípust a 79760-tól származó felfüggesztéssel látták el, de most egy középső függőleges rugóval, a vízszintes rugók burkolatát pedig olajjal töltötték fel, hogy lengéscsillapítóként működjenek. 1933 júniusáig tesztelték őket, majd június 6-án megrendelkték a sorozatgyártást a 79757 prototípus alapján, mint '''AMR Renault modèle 1933'''<ref>Touzin (1979), p. 48</ref> vagy AMR 33, annak ellenére, hogy Renault a gumirugókat ajánlotta (79758 prototípus). A Renault gyár által használt megjelölés a '''Renault VM''' volt.