„XVIII. Lajos francia király” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
linkek |
||
30. sor:
A [[Párizs]] melletti [[Versailles-i kastély|versailles-i királyi palotában]] [[Lajos Ferdinánd francia királyi herceg|Lajos Ferdinánd francia trónörökös]] és [[Mária Jozefa Karolina szász hercegnő]], lengyel királyi hercegnő (1731–1767) negyedik fiúgyermekeként. Születésekor a „Provence grófja” címet kapta. A [[francia forradalom|nagy francia forradalom]] előtti években Provence grófja a mérsékelt liberálisok politikáját támogatta királyi bátyja ellenében, a forradalom nagyfokú radikalizmusa azonban hamar visszakozásra késztette. 1789-ben tervet dolgozott ki a király és a királyság megmentésére, valamint a forradalmi rendszer megdöntése céljából. A kísérlet pénzügyi hátterének előteremtése érdekében (Châtre grófjának közvetítésével) Favras márkit kérte meg, hogy egyezzen meg egy kétmillió [[francia frank|frank]] összegű kölcsön felvételéről Schaumel és Sartorius bankárokkal.
Sajnálatos módon Favras márkit saját bizalmasai elárulták, így már [[1789]]. [[december 23.|december 23-án]] utcákon szétszórt röplapok azt tudatták a párizsiakkal, hogy Provence grófja felbérelte Favrast egy Franciaország népe ellen irányuló összeesküvés kitervelésére és kivitelezésére. A meghiúsított terv szerint a királyt és a királynét, valamint gyermekeiket elmenekítették volna a [[Tuileriák palotája|Tuileriákból]], hogy elhagyhassák az országot, majd Provence grófja teljhatalmú régensként vegye át a hatalmat a királyságban, miközben egy {{formatnum:30000}} fős hadsereg [[Párizs]] bekerítésével siet a [[royalizmus|royalisták]] segítségére. Következő lépésként a várható nagy fejetlenségben meggyilkolták volna a város három legfőbb liberális vezetőjét: [[Jacques Necker]]t, a népszerű pénzügyminisztert, [[Jean Sylvain Bailly]]t, Párizs polgármesterét és [[La Fayette]] márkit, az újonnan létrejött Nemzeti Gárda parancsnokát. Végül a rebellis várost addig éheztették volna, amíg be nem hódol királyának.
A röplapok elterjesztése után azonban Favras márkit és feleségét letartóztatták, és L'Abbaye börtönébe vetették. A letartóztatás után Provence grófja egy, a párizsi tanács előtt elmondott beszédében, valamint a Nemzeti Alkotmányozó Bizottságnak sietve megírt levelében nyilvánosan tagadta, hogy bármiféle kapcsolata lenne Favras márkival. A cserbenhagyott márkit [[1790]] februárjában kivégezték.
40. sor:
A királlyá kikiáltott Lajos Károly herceg sohasem léphetett trónra. [[1795]]. [[június 8.|június 8-án]] a mindössze 10 éves [[XVII. Lajos francia király|XVII. Lajos]] meghalt a jakobinusok börtönéban, így nagybátyja, Provence grófja '''XVIII. Lajos''' néven Franciaország királyává nyilváníthatta magát, minthogy a trónöröklési sorrendben minden tekintetben ő következett unokaöccse után. S bár uralkodását ettől az időponttól datálta, ténylegesen csak [[I. Napóleon francia császár|I. Napóleon]] bukását követően, majdnem tíz évvel később foglalhatta el a trónt.
[[1796]]-ban a francia [[Francia direktórium|Direktórium]] eredményesen gyakorolt nyomást [[Velencei Köztársaság|Velencére]] annak érdekében, hogy XVIII. Lajost kiutasítsák területeikről, így az emigrációban élő uralkodó a következő években „végigköltözködött” egész Európán, megfordult például [[Orosz Birodalom|Oroszországban]] is. Végül Angliában telepedett le, és ott is maradt egészen a [[restauráció]]ig.
A [[konzulátus]] időszaka alatt ([[1799]]-[[1804]]) levelezett [[I. Napóleon francia császár|Bonaparte tábornokkal]], és felajánlotta neki, hogy visszavonja [[verona]]i deklarációját, megbocsátja a királygyilkosságokat (azaz [[XVI. Lajos francia király|XVI. Lajos]] és [[Mária Antónia francia királyné|Marie Antoinette királyné]] kivégzését), címeket és nemességet adományoz a [[Bonaparte-ház|Bonaparte-család]] tagjainak, sőt, érvényben hagyja az [[1789]] óta meghozott összes változtatást, ha [[I. Napóleon francia császár|Bonaparte]] nem gördít akadályt a trónra való visszatérése elé. Az első [[konzul]] azonban ezt határozottan visszautasította, mondván: a [[Bourbon-ház|Bourbonok]] visszatérése [[Franciaország]]ba újabb, százezrek életébe kerülő [[polgárháború]]ba taszítaná az országot. (Bonaparte tábornok a mögötte álló jelentős haderővel valószínűleg vissza tudta volna állítani a Bourbon-monarchiát, ám nem kívánt megelégedni „a trón mögött álló erő” szerepével.)
[[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] [[1804]]-es császárrá koronázása tovább csökkentette a reményt, hogy XVIII. Lajos valaha is királyként térhetne vissza országába.
| |||