„Henry Hudson” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
bőv.
a -]]
14. sor:
Szeptember 11-én fölfedezte [[Manhattan]] szigetét, és másnap behajózott a később róla elnevezett [[Hudson-folyó]] torkolatába. A folyón a mai [[Albany]]ig jutott fel. [[Hollandia]] nevében birtokba vette a területet, amit a kor szokásának megfelelően [[Új Hollandia (Észak-Amerika)|Új Hollandiának]] ''(Nieuw Nederland)'' nevezett el. Javasolta, hogy a hollandok a régióban alapítsanak állandó telepet (ez lett a jelenlegi Albany helyén épült [[Fort Orange (Albany)|Fort Orange]]).
 
1610-ben immár angol zászló alatt, a [[Virginia Társaság]] és a [[Brit Kelet-indiai Társaság]] megbízásából északabbra próbálkozott: végighaladt a később ugyancsak róla elnevezett [[Hudson- szoros|tengerszoros]]on, és Kanada északkeleti partvidékén fölfedezte az ugyancsak az ő nevét viselő, hatalmas, tenger méretű [[Hudson-öböl|öblöt]]]]. Ennek keleti partján haladt dél felé abban a hiszemben, hogy már a [[Csendes-óceán]]on jár. Eljutott az öböl legdélibb részéig, a [[James-öböl]]ig, ahol hajója befagyott.<ref>Mendöl Tibor: A földrajztudomány az ókortól napjainkig. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 1999. ISBN 963 463 246 7 p. 130.</ref> A partvidéken telelt át embereivel fölöttébb sanyarú körülmények között. Tavasszal, amikor az idő javultán folytathatták volna útjukat, legénysége megtagadta a parancsot, és föllázadt. Hudsont fiával és hét, hűségén maradt matrózzal minden élelem nélkül mentőcsónakba ültették, és sorsukra hagyták őket. A lázadók visszatértek Angliába, Hudsonéknek pedig nyomuk veszett.
 
Hudson kudarcai jó időre véget vetettek az [[Északkeleti átjáró]] kutatásának;<ref>Mendöl Tibor: A földrajztudomány az ókortól napjainkig. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 1999. ISBN 963 463 246 7 p. 129.</ref> ezeket a kísérleteket csak a 20. század második felében, [[jégtörő]]kkel újították fel — az [[Északnyugati átjáró]] felderítésével azonban még 1616-ig ([[William Baffin]] utolsó útjáig) próbálkoztak.