„Szekeres csillagkép” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
27. sor:
[[Mezopotámia|Mezopotámiában]] a csillagképet kocsihajtónak képzelték. A legkorábbi időktől úgy ábrázolták, hogy kecskét vagy kecskegidákat dajkál az ölében. Később azt tartották, hogy ez az Amalthea nevű kecske, amely a görög mítoszban [[Zeusz]]t (a római mitológiában [[Iuppiter|Jupitert]]) szoptatta. Mások [[Erikthoniosz]] alakját vélték felfedezni a csillagképben, a [[Gaia|Földanya]] és [[Héphaisztosz]] gyermekét. Erikthoniosz vezette be a négylovas kocsikat [[Athén]]ban.
Egy másik értelmezés szerint a Fuvaros a balsorsú kocsihajtó, [[Mürtilosz]] égre vetített alakja. [[Oinomaiosz]] király, a lovak nagy kedvelője, nem tudta elviselni a gondolatot, hogy lánya, [[Hippodameia]] (neve annyit tesz: „lószelídítő”) férjhez menjen. Ezért kocsiversenyt hirdetett a kérők számára, akiknek élete volt a tét.
Amikor [[Hermész]] fia, [[Pelopsz]] lépett porondra, az istenek elhatározták, hogy megmentik. [[Poszeidón]] ([[Neptunus]]), a lovak ősi istene és a tengerek ura arany versenykocsit adott neki, amelyet szárnyas aranyparipák húztak. Győzelme érdekében Pelopsz ráadásul cselhez is folyamodott. Hüppodameia közreműködésével összebeszélt Mürtilosszal, Oinomaosz kocsihajtóval, hogy viaszutánzatokkal helyettesítse a kerékszegeket a király kocsijában. Pelopsz megígérte, ha a király elveszíti a versenyt, az ármányos kocsihajtóé lesz fele királysága, s őt illeti meg a királylánnyal töltendő nászéjszaka joga is. A verseny hevében a kilazult kerekek kirepültek Oinomaosz kocsijából, s a lovak addig vonszolták a királyt, amíg halálát nem lelte. Mielőtt kiadta volna lelkét, megátkozta Mürtiloszt.
| |||