„II. Konrád német-római császár” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
39. sor:
Konrád ebben a helyzetben először észak felől biztosította magát Schleswignek Dánia javára történő átadásával [[1025]]-ben<ref>''Weiszhár'', 42–43. oldal</ref>, majd hódoltatta Gozelot és Ernőt.<ref name=csaszarok43>''Weiszhár'', 43. oldal</ref>
===Az első itáliai hadjárat===
[[1026]]-ban Aribert milánói érsek hívására elindult első itáliai hadjáratára.<ref name=csaszarok43/> Milánóban lombard királlyá, majd Rómában – a ravennai felkelés leverését és [[Pavia]] elfoglalását követően – [[XIX. János pápa]] császárrá koronázta [[1027]]-ben.<ref name=csaszarok43/> A longobárd hercegek alávetésével a félsziget déli részén is biztosította a birodalom jogait.<ref name=csaszarok43/>
57. sor:
===Burgundia német kézen===
[[1032]]-ben meghalt III. Rudolf, de országának egy része nem ismerte el örökösének Konrádot.<ref name=csaszarok43/> A felkelő II. Odó champagne-i gróf legyőzése után végül a császár [[1033]]-ban egyesíthette Burgundiát a birodalommal, ám uralmának megkérdőjelezhetetlenségére [[1034]]-ben még egy hadjáratot kellett vezetnie.<ref name=csaszarok43/> A királyság, amelyet Konrád utódai idejében [[Arles-i királyság]]nak neveztek, a mai [[Franciaország]] délkeleti részének nagyobbik részét tartalmazta, valamint a mai [[Svájc]] nyugati felét. Nem tartozott ide azonban északon a kis burgundiai hercegség.
===Csehország===
Beavatkozott a cseh trónviszályba is: itt [[1034]]-ben [[I. Bretiszláv cseh fejedelem|I. Bretiszláv]] mint Cseh- és Morvaország hercege ismerte el fennhatóságát.<ref name=csaszarok43/>
===A második itáliai hadjárat===
[[1037]]-ben Konrád ismét Itáliába indult Aribert érsek hívására, aki miután a ''valvassore''-kal (városi lovagok és polgárok) vívott harcában [[1036]]-ban vereséget szenvedett, tőle kért segítséget.<ref>''Weiszhár'', 43–44. oldal</ref> A császár kiadta a "Constitutio de feudist"-t, amelyben Németországhoz hasonlóan megerősítette a kis feudálisoknak birtokaik örökölhetőségét, ám Milánó ennek ellenére felkelt ellene, és Aribert is szembefordult Konráddal.<ref name=csaszarok44>''Weiszhár'', 44. oldal</ref>
Az érsek az itáliai püspökökkel összefogva Champagne-i Odónak ajánlotta fel a koronát, aki, hogy Konrádot visszafordulásra kényszerítse, betört Lotharingiába, de ott a Gozelo herceg elleni ütközetben életét vesztette.<ref name=csaszarok44/> A császár, miután Milánót nem volt képes bevenni, délnek fordult.<ref name=csaszarok44/> Visszasegítette Rómába az elűzött [[IX. Benedek pápa|IX. Benedeket]].
[[1038]]-ban [[IV. Guaimar salernói herceg]] arra kérte, ítéljen abban a vitában, melybe [[Capua|Capuával]] kapcsolatban keveredett annak urával, [[IV. Pandulf capuai herceg|Pandulf herceggel]], akit Konrád a koronázása után, [[1024]]-ben kiengedett fogságából. Konrád, mikor hallotta, hogy a [[Bizánci Birodalom|bizánci császár]] ugyanezt a felkérést kapta, Dél-Itáliába ment, [[Salerno|Salernóba]] és [[Aversa|Aversába]]. Mivel [[Monte Cassino]] apátját, Theobaldot Pandulf fogságba vetette, Konrád a német Richert nevezte ki apáttá. [[Troia|Troiánál]] utasította Pandulfot, hogy adja vissza a Monte Cassinóból eltulajdonított javakat. Pandulf követségbe küldte feleségét és fiát, hogy békét kérjenek, két részletben 300 font aranyat küldött ajándékba, valamint elküldte egy fiát és egy
▲[[1038]]-ban [[IV. Guaimar salernói herceg]] arra kérte, ítéljen abban a vitában, melybe [[Capua|Capuával]] kapcsolatban keveredett annak urával, [[IV. Pandulf capuai herceg|Pandulf herceggel]], akit Konrád a koronázása után, [[1024]]-ben kiengedett fogságából. Konrád, mikor hallotta, hogy a [[Bizánci Birodalom|bizánci császár]] ugyanezt a felkérést kapta, Dél-Itáliába ment, [[Salerno|Salernóba]] és [[Aversa|Aversába]]. Mivel [[Monte Cassino]] apátját, Theobaldot Pandulf fogságba vetette, Konrád a német Richert nevezte ki apáttá. [[Troia|Troiánál]] utasította Pandulfot, hogy adja vissza a Monte Cassinóból eltulajdonított javakat. Pandulf követségbe küldte feleségét és fiát, hogy békét kérjenek, két részletben 300 font aranyat küldött ajándékba, valamint elküldte egy fiát és egy lányát, hogy Konrád a béke biztosításaként udvarában tartsa őket. A császár elfogadta Pandulf ajánlatát, később azonban Pandulf túszként tartott gyermekei megszöktek Konrád udvarából, Pandulf pedig [[Sant’Agata de’ Goti]] várába zárkózott. Konrád megostromolta és elfoglalta Capuát, majd Guaimarnak adta, akit kinevezett Capua hercegévé, Aversát pedig elismerte a normann [[Ranulf Drengot]] uralma alatti Salernóhoz tartozó grófságként. Pandulf eközben [[Konstantinápoly]]ba szökött. [[Fájl:Grab Konrad II. im Dom zu Speyer.JPG|200px|jobbra|bélyegkép| Konrád sírja a [[speyeri dóm]]ban]]
===Halála===
Konrád még [[1038]]-ban visszatért hazájába<ref name=csaszarok44/>, és [[1039]]. június 4-én
==Megítélése==
===II. Konrád politikája===
II. Kongrád mind belső és külső sikereket is elért politikai szinten. Visszaszerezte a [[III. Ottó]] által elveszített [[Elba (folyó)|Elba]] és [[Odera]] közti területeket. Délnyugaton megvette Burgundiát, közben megakadályozta [[Lombardia]] növekedését és biztosította a békét. Konrád türelmes, józan uralkodó volt.
| |||