„Tomcsa Sándor” változatai közötti eltérés

A ([[Székelyudvarhely|székelyudvarhelyi]] művelődési élet közismert alakja volt a lokálpatriotizmusáról híres író. Alkotásai a valóság komikumából, groteszk helyzeteiből és ellentmondásaiból táplálkoznak. Novelláiban, karcolataiban a kisvárosi élet, a kispolgár és a kisember humoros, szatirikus ábrázolója. A kisvárosi élet minden területén úgy szolgálta népét, hogy sohasem akart első lenni, csak önmaga. Volt ünnepelt színműíró, megalázott munkanélküli, díjnyertes novellaíró, bohém fiatal, magányos életművész és a műkedvelő színjátszók mindenkori Mesteremestere.

{{Idézet 3|''„...Nála a humor voltaképpen fegyver az embertelenség, az emberi gyöngeségek, hibák, tévedések, bűnök ellen.”''- írja [[Hermann Gusztáv]], a város művelődéstörténésze <ref>Hermann Gusztáv: Székelyudvarhely művelődéstörténete. Bukarest, 1993. 225-228. </ref>|Hermann Gusztáv művelődéstörténész|60%|bottom}}

[[1897]]. augusztus 27-én született [[Székelyudvarhely]] Szombatfalva nevű utcájának már a 20. század elején lebontott házában. A kétgyermekes magyar család első gyermeke korán megismerte a nélkülözést. Apja, Tomcsa Sándor [[Szabolcs-Szatmár|Szabolcs-Szatmár-Bereg megye]] megyéből származott, a géberjéni parasztcsalád gyermeke [[1891]]-ben került Székelyudvarhelyre pénzügyőri biztosnak. Finkér Gizellával kötött házasságából két gyermek született: Sándor és Klementin.

Tomcsa Sándor alig négyévesen veszítette el édesapját, a huszonkilencéveshuszonkilenc éves pénzügyőrt a szolgálati úton szerzett tüdőgyulladás vitte el. Özvegy édesanyja varrásból tartotta fenn családját.

Az első és második osztályt a székelyudvarhelyi Zárda Iskolájában végezte, a harmadik és negyedik osztályt a FerencrendiFerenc-rendi Szerzetesek Iskolájában. 1907-től a Római Katolikus Főgimnáziumban tanult 1915-ig. Anyagi gondok miatt nem lehetett a Pesti Képzőművészeti Főiskola tanulója, csak napidíjas a pénzügynél.

[[1919]]-ben mezőgazdasági munkát vállalt. Résztvett a trianoni[[trianon]]i döntés elleni tüntetésen, ezért héthónapihét hónapi börtönbüntetést kellett elszenvednie [[Nagyszeben|Nagyszebenben]]. Kiszabadulása után, [[1920]]-[[1921]] között egyik nagybátyja [[Szamosújvár|szamosújvári]] kerámiagyárában dolgozott. A gyár csődbementcsődbe ment, így hazakerült Székelyudvarhelyre.

[[1923]] márciusában hazamegyhazament Székelyudvarhelyre, mert úgy érziérezte, a kisvárosi légkör megfelel számára, és rajzaiból fog megélni. A pénzügynél tudtudott elhelyezkedni [[1929]]-ig és párhuzamosan végzivégezte sokoldalú tevékenységét.

[[1926]]. január 3-án T-or aláírással a ''B.Ú.É.K.'' címűt írását közölte a lap. Ez az írás magában hordozza az újságíró- Tomcsa csíráit: a kalandvágyó romantikába vegyülő keserű szatírát. Ez év áprilisában az ''A stafirung'' című egyfelvonásos színművét is közölte a lapban, szeptemberben pedig rajzkiállítást hirdet.

A december 18-i szám már egy újabb művészi tevékenységre hívta fel a figyelmet: Amíg a szerző eljut odáig című egyfelvonásos színművét adták elő Az előadás megismétlődött [[1937]]. január 16-án, amelyen Ferenczy Böske dalokat énekelt. Ekkor kezdődött az a beteljesületlen szerelem, amely a síron túl is tartott, egészen Ferenczy Erzsébet haláláig,1988-ig. Hiába hírneves karikatúristakarikaturista az akkor harmincéves Tomcsa Sándor, nem elég vagyonos ahhoz, hogy feleségül vehesse a nála nyolc évvel fiatalabb hajadont.

[[1934]]-ben regénnyel lepte meg olvasóit, címe ''Szvoboda Augusztin'' rémtette''. A regény a családi meleg utáni vágyát fejezi ki, ám a felelősségvállalás számvetésekor a gazdasági helyzet játssza a szerepet. A szereplő, Kassay elmélkedéséből azt olvassuk ki, hogy Tomcsa életéből kiestek a kamaszkori évek: a háború borzalmai elsöpörték. A regény a [[Brassói Lapok]] és a [[Népújság]] 12. Mellékletében jelent meg az ''Ajándék regénytár'' sorozatban. De csak ezt a kiadást érte meg, mert az [[Erdélyi Helikon]] hasábjain megjelent [[Kovács György]]-recenzió elmarasztalta.

Csak [[1938]]-ban, a kolozsvári Thália Színház drámapályázatán díjazott háromfelvonásos ''Műtét'' című színműve irányítja Tomcsára a figyelemetfigyelmet. A darab ősbemutatója [[1939]]. április 28-án volt Kolozsváron. A színmű főszereplője, dr. Ember László álomvilágban találja meg elveszett életét, de ebben benne bujkál a magyar árvaság, a [[Trianon]] okozta seb, a tehetetlenséggel párosult kiútkeresés is. A temesvári színtársulat és a marosvásárhelyi is más-más címen tűzte repertoárjára: az előbbi ''Ahonnan elindultam'', az utóbbi pedig ''Nagy dolgok kicsiben'' címen. A lapok átütő sikerről értesítik az olvasókat.

Székelyudvarhelyen tovább folynakfolytak a Tomcsa-estek, vidám estek vagy konferáló-estek, amelyek városa irodalmi életének külön színfoltjai, az író maga adta elő műveit, sőt rögtönzött karikatúrákkal illusztrálta is. Lírikus hangvételű novellái is születnek, hogy felhívja a figyelmet a háború borzalmaira.

Az [[1940]]-es bécsi döntés után megszűnt a [[Brassói Lapok]], Tomcsa munkanélkülivé vált. Benyújtotta kérelmét a Magyar Királyi Pénzügyminisztérium illetékeseihez, korábbi pénzügyi tevékenységére hivatkozva. Megkapta az állást, 1943-ban I. osztályú adótiszt lett.

[[1944]]-ben a haza újra a frontafrontra szólítja, ezúttal az Úz völgyébe. Itt vészelte át a második világháború borzalmait.

A háború után Tomcsa elvesztette bérlakását, munkanélkülivé vált, csak alkalmi közlések honoráriumából élyélt. Születtek az egyfelvonásosak, jelenetek a Tomcsa-estekre.

[[1945]]-ben a ''Népvédelem'' kultúrfelőse lett Székelyudvarhelyen és [[1946]]-ban tagja lett a [[Romániai Magyar IrókÍrók Szövetsége|Romániai Magyar IrókÍrók Szövetségének]]. A tagsággal jogot szerzett a könyvkiadáshoz.

IrásaitÍrásait [[1946]]-tól közli az [[Utunk]], [[1947]]-től pedig a [[Romániai Magyar Szó]].

[[1949]] áprilisában a bukarasti[[bukarest]]i kiadó nyomdájában elkészül a [[Jubélium]] című háromfelvonásos színműve, ami [[1948]]-ban már díjat nyert Magyarországon.

[[1950]]-ben kinyomtatták ''[[A patkány]]'' című egyfelvonásosát, amit [[román nyelv|románra]] is lefordítottak. Háromfelvonásos színművei nem nyertek elismerést, így kéziratban maradtak. Legnagyobb hibájuk a szocialista művészet szimplista felfogása: a bohózati elemeket erőszakoltan alkalmazza.

[[1956]]-ban kerül ki a nyomdából a ''Vese velővel'' című novelláskötete.

[[1957]]-ben megjelenik ''Az utolsó szalmaszál'' című háromfelvonásos színműve, amelyet a kolozsvári ÁllalmiÁllami Magyar SznházSzínház be is mutatott.

[[1959]]-ben megjelent a ''Tinta és tus'' című kötete, amely szatírikusszatirikus novellákat és karcolatokat tartalmaz. Ebben az évben tüntették ki a ''Nagy Nemzetgyűlés Munkaérdemrendje'' fokozattal.

[[1960]]-tól bibliográfiai adatokat kérnek tőle a Budapesten készülő Magyar irodalmi lexikon számára, bemutatják ''Az utolsó szalmaszál'' című háromfelvonásos színművét Kolozsváron.

[[1961]]-ben közli az [[Igaz Szó]] ''Születésnapra'' című háromfelvonásos színművét, az [[Előre Naptár]] is közöl írást tőle, de a [[Vörös Zászló]] [[1962]]-i ünnepi számáról elkésett.

EgészégiEgészségi állapota megromlott, a székelyudvarhelyi kórházban gyógyították gyomorfekélyét.