„II. Miklós pápa” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: be:Мікалай II, Папа Рымскі |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
32. sor:
== Milánó ==
''Miklós'' egyik legfontosabb egyházi sikere kötődik az északi városhoz. [[Milánó]] klérusa erős ellenérzéseket táplált a reform-pápák tevékenységéhez, és egyébként sem állt messze tőlük az a törekvés, hogy egyházmegyéjüket kivonják a pápa felügyelete alól. Akkoriban ''Wido'' [[érsek]] állt az egyházmegye élén. De az egyházmegye nem minden tagja értett egyet a főpap véleményével. Volt egy csoport, amely ellenezte Wido hatalmát, és a hildebrandi reformok híveként követelték a milánói egyház megtisztulását. Ezt a csoportot ''Pataria'' néven ismerte a korabeli egyházi krónika. <br />
''Miklós'' [[1059]]-ben túlságosan el volt foglalva a Benedek ellen vezetett csatával, ezért [[Damiáni Péter]]t és [[Luccai Anselm]] [[püspök]]öt küldte a [[Lombardia|lombard]] tartományba, hogy támogassák a [[Pataria]] mozgalmat. A két [[európa]]szerte ismert szónok több zsinatot hívott össze az egyházmegyében, és végül sikerült meggyőzni Wido érseket a reformok tiszteletéről. Hatásukra Wido újra elismerte Róma fennhatóságát, és az 1059-es [[
== Lateráni zsinat ==
55. sor:
== Ellentétek az udvarral ==
A lateráni zsinat után ''Miklós'' legfőbb feladata volt, hogy az egész katolikus világban hírét adja az új törvényeknek, és azt minden távoli országban a kánoni jogok közé iktassák. A pápa ''István bíboros''t küldte el [[Franciaország]]ba, hogy ott fogadtassa el a zsinat törvényeit. István [[1059]]-ben a [[
Sokkal nehezebb dolga volt Istvánnak [[Németország]]ban, ahol a klérus erős ellenszenvvel fogadta a lateráni zsinat eredményeit. Egyrészt a császári hatalom erős korlátozását kifogásolták. Az udvar szerepe ezentúl egy ingatag privilégiummá süllyedt, amely csak a megerősítésre terjedt ki, ráadásul a pápai uralom támogatásával is a normannokat bízta meg a pápa. István öt napon keresztül győzködte a császári udvart és a klérust, de hiába. Távozta után a német papság semmisnek nyilvánította ''Miklós'' intézkedéseit és leváltását követelte. <br />
| |||