„Vezúvi Nemzeti Park” változatai közötti eltérés

A '''Vezúvi Nemzeti Parkot''' [[1995]]-ben alapították a hegyen élő állatok és növények megóvására, a [[geológia|földtani]] jelenségek és [[paleontológia]]i formációk megőrzésére és nem utolsósorban a [[Tűzhányó|vulkán]] területén kialakult [[ökológia]]i egyensúly megőrzése érdekében. Elsődleges célja azonban életképes környezet-helyreállítási menedzsment eszközeinek alkalmazása, mely során megvalósulhat az emberi és természeti környezet integrációja: az [[antropológia]]i, [[régészet]]i, [[történelem|történelmi]] és [[építészet]]i értékek védelme; a hagyományos pásztorkodás megőrzése; interdiszciplináris kutatások népszerűsítése, melyek nemcsak a tudóstársadalomhoz, hanem a mindennapok emberéhez is szólnak valamint a [[hidrogeológia]]i egyensúly megőrzése.

A Vezúvi Nemzeti Park feladatainak köre jóval szélesebb, bármely más [[nemzeti park]]hoz viszonyítva, hiszen a világ egyik leghíresebb működő [[vulkánTűzhányó|vulkánját]]ját foglalja magába, mely egyben az egyik legveszélyesebb is, tekintve környékének nagyfokú urbanizációját, amely hozzájárult a természeti értékek rombolásához. Az európai nemzeti parkok között egyedi helyet foglal el, hiszen célja helyreállítani a [[Vezúv]] és a Monte Somma varázslatos környezetét.

A [[Vezúv]] és a Monte Somma körüli területek különböznek egymástól különféle környezeti szempontok miatt, de ugyanakkor számos közös vonásuk is van, mint például az erős [[antropizáció]] mindkettő lejtőjén. Az elsődleges különbség az [[éghajlat]]ban jelentkezik: a Vezúv környéke jóval szárazabb és inkább ki van téve erős napsütésnek, mint a Monte Somma. Egy másik különbség a vegetációban jelentkezik: a Monte Somma lejtőin az [[Appenninek]]re jellemző [[Növények|növényvilág]] található [[gesztenye]]fákkal, [[tölgy]]ekkel, [[éger]]fákkal, [[kőris]]fákkal, magyal[[tölgy]]ekkel valamint ritkán [[nyírfa]] is előfordul, míg a Vezúvon ritka a növényzet és elsősorban cserjefélék alkotják, illetve mesterséges úton betelepített fafajták. A frissen megszilárdult [[láva]]folyamokon kezdetben a ''Stereocaulon vesuvianum'' [[zuzmó]] telepedik meg, mintegy előkészítve a területet az ígényesebb [[Növények|növényvilág]] számára. A [[zuzmó]] okozza a vezúvi lávának a jellegzetes szürke színét, mely az éjszakai fényben csillog. Közel 960 növényfajt tartanak számon, ezek közül említésre méltó a ''nápolyi kőris'' és a ''nápolyi éger''. A [[Tűzhányó|vulkán]] lejtőin 23 faj [[orchidea]] él. Elterjedt cserje a [[rekettye (növénynemzetség)|rekettye]], amelynek ''Genista aetnensis'' [[1906]]-ban az [[Etna|Etnáról]] hozták és honosították meg a hegyen és azóta gyorsan elterjedt.

A vezúvi térség hírnevét azonban kiváló [[bor]]ainak köszönheti. Már a [[Római birodalom|rómaiak]] idején nagyra tartott bortermelő vidék volt. A [[Tűzhányó|vulkán]] tövében a ''Falanghina'', ''Coda di volpe'' és ''Piedirosso'' [[szőlő]]fajtákat termesztik, amelyből a híres ''Lacryma Christi'' borfajtát nyerik.

A vezúvi kézművesség elsősorban kiváló minősége és a feldolgozott alapanyagok színes választéka miatt ismert. A felhasznált alapanyagok között találjuk a [[korall]]okat, kámeákat, mészkövet, rezet és nem utolsó sorban a [[Tűzhányó|vulkán]] ásványkincseit. A turizmus ugrásszerű növekedése a kézművesipar felfejlődéséhez vezetett.