„Bf 110” változatai közötti eltérés

 

A spanyol polgárháború jó alkalmat kínált a típus hadrendben történő kipróbálására, de a helyzet hamarabb megoldódott, mint hogy a gépek elérték a bevethető állapotot. Ezért az első modell, ami aktív szolgálatot teljesített, az a Bf-110C volt, mely megnövekedett teljesítményt produkált a DB 601A motoroknak köszönhetően. Több változtatás is megjelent a gépen, mint például a manőverezhetőség érdekében lekerekített szárnyvégek és a pilótafülkéből való jobb kiláthatóság. A Bf-110C 1939-ben lépett csapatszolgálatba, és több mint ötszáz gép érkezett még a Luftwaffe állományába még abban az évben. Néhányat kifejezetten vadászbombázó vagy felderítő feladatokra készítettek föl, de a Bf-110-est alapvetően a földi egységeket támadó gépként alkalmazták Lengyelország lerohanásakor. Ennélfogva egészen az angliai csatáig - ahol teljes egészében vadászgépként vetették be - nem is derültek ki a kapacitás terén mutatkozó hiányosságai.

 

Az akkor elszenvedett súlyos veszteségek arra késztették a vezetőséget, hogy küldjenek Bf-109-es vadászokat is a bombázó kötelékek oltalmazására. A C modell gyártása folytatódott - később 1200 lóerős DB 610N motorokkal lettek felszerelve - de a legtöbb korábbi gép csak második vonalbeli feladatokat látott el, mint például a vitorlázórepülők vontatása. Hogy fokozzák a gép hatótávolságát, létrehozták a D szériát, amit vadászként (D-0 és D-1), és vadászbombázóként (D-2 és D-3) gyártottak, de a C és a D verziók 1941 derekán csak közel-keleten és a keleti fronton voltak használatban.