„Görgényszentimre” változatai közötti eltérés

Lakóinak nagy része puskásként (darabontként) a várnak teljesített katonai szolgálatot. Az uradalom kezdetben királyi, majd fejedelmi birtok volt. 1687-ben [[Teleki Mihály]] szerezte meg. 1717-ben Bornemisza János 99 évre zálogba kapta a kincstártól. A család porcelángyárat alapított a városban. A [[Kaolinit|kaolintartalmú]] földet [[Szind]]ről és [[Gyergyószárhegy]]ről szerezték be. Volt idő, amikor száz, 1895-ben már csak tizenöt munkást foglalkoztatott.<ref>Matlekovits Sándor: ''Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor.'' 2. Bp., 1898, 261. o.</ref> Haszonbérlők működtették az [[I. világháború]] előttig, amikor megszűnt.

 

 

1735 után Bornemisza Ignác [[Csíkszék|csíki]] [[Székelyek|székely]] darabontcsaládokat telepített le a helység északi–északkeleti peremén. Az így létrejött településrészt ''Székelyváros''nak, a korábbi települést ''Alszeg''nek nevezték el. A székelyeknek külön bírójuk volt és megtartották [[Katolicizmus|katolikus]] vallásukat. [[Plébánia|Plébániájukat]] és iskolájukat is 1810-ben alapították. Székelyváros és Alszeg közigazgatása csak 1865-ben egyesült.