„Georges Lemaître” változatai közötti eltérés

[[1925]]-ben visszatért Belgiumba, ahol a Leuveni Katolikus Egyetem tanára lett, és itt kezdett hozzá az [[általános relativitáselmélet]] alapján egy új kozmológiai elmélet kidolgozásához. Két év alatt nagyjából eljutott a [[Friedmann–Lemaître–Robertson–Walker metrika|táguló Univerzum elméleti modelljéhez]], amelyet korábban egy orosz tudós, [[Alexander Friedmann]] is kigondolt. Mindketten a relativitás elméletéből vezették le a [[Világegyetem]] tágulásának gondolatrendszerét. Sem Lemaître, sem a kozmológusok társadalma nagy része nem tudta, hogy Friedmann, ezt már leírta, de ő időközben elhunyt. Friedmann matematikus volt, akit a látott dolgok leírása érdekelt, de Lemaître tovább ment mint az orosz, és kitartóan kutatta, hogy mi történhetett korábban. Ha időben visszafelé megyünk a Világegyetemnek kisebbnek kellett lennie. Ennek továbbgondolása, azaz ahogy a tudósok próbáltak visszamenni az időben, hogy meglássák milyen volt az Univerzum fiatal korában, vezetett az [[Ősrobbanás]], vagy Big Bang elmélet kidolgozásához. Miután Lemaître kidolgozta [[Friedmann–Lemaître–Robertson–Walker metrika|univerzum-modelljét]], elkezdett fizikai kutatásokat végezni, amivel igazolhatja azt. Ezért beleásta magát a [[kozmikus sugárzás]] és [[radioaktivitás|radioaktív bomlás]] részleteibe, amelyekkel rendszerbe foglalta világmodelljét. Elméletét [[1927]]-ben tett közzé a Brüsszeli Tudományos Társaság Évkönyvében ''(Annales de la Société Scientifique de Bruxelles)''. Publikációját néma csönd fogadta, és ugyanebben az évben [[Albert Einstein|Einstein]] is durván elutasította a Solvay-konferencián. Tőle tudta meg, hogy Friedmann is ezen a problémán dolgozott. ''„Az ön számításai hibátlanok ugyan, de fizikája visszataszító”'' - ezzel hárította el Einstein Lemaître-t. Einstein ekkor már akkora tekintély volt, hogy ha valamiről ő ítéletet mondott, azt a tudóstársadalom is elfogadta, így továbbra is az általa képviselt statikus világmodell maradt az uralkodó álláspont. Eddington sem válaszolt Lemaître-nek az Ősrobbanást felvető levelére. Ezek miatt Lemaître elkeseredett, és sokáig nem foglalkozott elméletével. Két évre rá [[Edwin Hubble|Hubble]] mérései tökéletesen igazolták a tágulás elgondolását, és [[1930]]-ban végre Eddington is felfedezte magának a korábban mellőzött dolgozatot. Lefordíttatta a korábban Belgiumban megjelent cikket, és megjelentette a Királyi Asztronómiai Társaság havilapjában (''Monthly Notices ogof the Royal Astronomical Society)'', majd levelet írt a ''[[Nature (folyóirat)|Nature]]''-nek, amelyben briliánsnak nevezte Lemaître elméletét. A bizonyítékok gyűltek, egyre több tudós fogadta el a [[Friedmann–Lemaître–Robertson–Walker metrika|táguló Univerzum]] elméletét, és [[1931]]. [[február 3.|február 3]]-án Einstein egy nyilvános sajtótájékoztató keretében ismerte el, hogy Lemaître-nak igaza van. [[1933]]-ban [[Pasadena|Pasadenában]], a Wilson-hegyi Obszervatóriumban a kutatók konferenciára gyűltek össze, és Lemaître itt ismertette elméletét. Einstein már elismerően nyilatkozott: ''„Ez a teremtés leggyönyörűségesebb és legkielégítőbb magyarázata, amit valaha is hallottam”''. Ennek nyomán LeamitreLemaître igazi híresség lett, hiszen előre megjósolt olyan dolgokat, amiket mások nem láttak, és bebizonyította, hogy Einstein tévedett. Sokfelé hívták a világ minden tájára, több kitüntetést is átvehetett. Érdekesnek tartották, hogy a legnagyobb elméleti fizikusok között van és katolikus pap egyszerre, de népszerűségéhez állandó kedvessége is hozzájárult, így nem csoda, hogy gyakran emlegették úgy, mint "a leghíresebb belgát".