„I. János jeruzsálemi király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: scn:Giuvanni di Brienne |
a A Szeldzsuk Birodalom lapra mutató hivatkozást egyértelműsítettem Ikóniumi Szultánság lapra a Látszer segítségével |
||
2. sor:
== A Jeruzsálemi Királyság élén ==
Brienne-i János, II. Erard [[gróf]] másodszülött fia harmincas évei végén került a történelem porondjára. Eredetileg egyházi pályára szánták, ám őt jobban vonzotta a [[lovag]]i lét, és negyvenévnyi lovagi torna alatt jelentős hírnévre tett szert. [[1208]]-ban a [[Szentföld]]ről kérés érkezett [[II. Fülöp Ágost francia király|II. Fülöp Ágosthoz]], hogy jelölje ki egyik nemesurát a [[Jeruzsálemi Királyság]] örökösnőjének, Máriának férjéül, és a király Jánost választotta, ígérve, hogy támogatja majd [[jeruzsálem]]i uralkodásában. [[1210]]-ben létre is jött a frigy, János pedig Mária révén uralkodhatott a jeruzsálemi [[keresztes államok|keresztes államon]]. Itt [[1211]]-ben hatéves fegyverszünetet kötött a [[
[[1212]]-ben elhunyt felesége, aki egy leányt ([[II. Izabella jeruzsálemi királynő|Izabella Jolán]]) hagyott maga után. János hamarosan újra nősült, arája az [[örmények|örmény]] Stefánia hercegnő volt. Az [[keresztes háborúk|ötödik keresztes hadjáratban]] ([[1218]]–[[1221]]) sajnálatos módon háttérbe szorította őt a [[pápa (egyházfő)|pápai]] [[legátus]], és tanácsa ellenére nem kötötte meg a [[Damietta|Damiettánál]] vívott győztes csata után a szultán által felajánlott kedvező békét, így a hadjárat elbukott. Ezután a király nyugatra indult, hogy segítséget kerítsen. [[1223]]-ban találkozott [[III. Honorius pápa|III. Honorius]] pápával és [[II. Frigyes német-római császár|II. Frigyes]] császárral, aki eljegyezte lányát, a királyság örökösét, Izabellát. [[Itália]] után [[Franciaország]]ba és [[Anglia|Angliába]] utazott, ám nem kapott támogatást. Később [[Santiago de Compostela|Santiago de Compostelába]] zarándokolt, ahol elvette új feleségét, [[Kasztília]]i Berengáriát. Innen német területekre, majd ismét [[Róma|Rómába]] látogatott ([[1225]]), ahol II. Frigyes, immár a veje, követelte, hogy mondjon le javára a Jeruzsálemi Királyságról. A hetvenes éveiben járó száműzött király ezt meg is tette, de még elég aktív volt ahhoz, hogy bosszút álljon: a [[keresztes háborúk|hatodik keresztes hadjárat]] ([[1228]]–[[1229]]) pápai csapatait Frigyes távollétében annak dél-itáliai birtokai ellen vezette.
| |||