„The Madcap Laughs” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a typo
a 1001 lemezes
6. sor:
| megjelent = [[1970]]. [[január 3.]]
| felvételek = [[Abbey Road Studios]], [[London]]<br>[[1968]]. [[május 28.|május 28]]–[[1969]]. [[augusztus 5.]]
| stílus = [[Rockrock]]
| hossz = 37:15
| kiadó = [[Harvest Records]]/[[EMI]]
17. sor:
}}
 
[[1970]]. [[január 3.|január 3-án]] jelent meg [[Syd Barrett]] első szólóalbuma, a '''''The Madcap Laughs''''', mely egy rövid szólókarrier kezdetét jelentette. Szerepel az ''[[1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz]]'' című könyvben.
 
Miután kiszállt a [[Pink Floyd]]ból, Barrett [[1968]] májusában [[Peter Jenner]] segítségével új dalok felvételébe kezdett. Bár a munka rövid ideig tartott és elkészült néhány nagyon jó próbafelvétel, Barrett majdnem egy teljes évig visszavonult, ezalatt nem is zenélt.
27. sor:
A dalokat először Syd vette fel egy akusztikus gitárral, de a dallamot állandóan megváltoztatta, így a többi zenész elég nehezen tudta követni. Néhány hónapnyi munka után az album elkészült.
 
1969 novemberében az "''Octopus"'' kislemezen is megjelent, majd 1970 januárjában az albumot is kiadták. A brit listákon a 40. lett és általánosan jó kritikákat kapott, bár több kritikus kifogásolta, hogy néhány dal teljesen „csupasz” volt, például a "''Dark Globe"'' és a "''Feel"''. A legtöbb dalt ma is sokra becsülik, kivéve a "''Feel"''-t, a "''She Took a Long Cold Look"''-ot és az "''If It's in You"''-t; mindhárom eléggé csapongó, Barrett pedig szinte már visít éneklés helyett. (A "''Dark Globe"''-ban Barrett szintén ritmuson kívül gitározott és nem énekelt túl jól; az ''[[Opel (album)|Opel]]'' című válogatáson szereplő változatot sokkal jobbnak tartják.)
 
A belső borítón látható meztelen nő Barrett akkori barátnője volt. Mindenki úgy ismerte, hogy Iggy, az eszkimó.