Alapját mélybe süllyedt [[variszkusz]]i eredetű kristályos rögök képezik, amelynek a felszínét vastag [[Mezozoikum|középidei]] üledék fedi, ezen pedig glaciális ([[jégkorszakkainozoikumi eljegesedés|jégkorszaki]]i) eredetű üledékek találhatók. A jégkorszaki jégtakaró formálta a felszínét, amelynek pereme északnyugat-délkeleti irányú volt, így a vég[[moréna]]-sáncok és az ősfolyamvölgyek is ilyen irányultságúak. A végmoréna-sáncok a jégtakaró peremén felhalmozódott morénaanyagból alakultak ki, az ősfolyamvölgyek pedig a jégtakaró peremén, a végmoréna-sáncok mögött az olvadékvizeket összegyűjtő és elvezető széles völgyek, amelyek később folyóvölgyekké alakulhattak. A Germán-alföldön az olvadékvizek által lerakott homokhátságok északabbra, a lösszel borított területek délebbre találhatók. Északkeleten tőzegmohalápok, északnyugaton pedig a jégtakaró által kimélyített tóhátságok (Mecklenburgi- és Brandenburgi-tóhátság) terülnek el.
