Wikipédia

„Károly Sándor lotaringiai herceg” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
link
Xqbot (vitalap | szerkesztései)
botok
159 792 szerkesztés
a r2.7.2) (Bot: következő módosítása: ru:Карл Александр Лотарингский; kozmetikai változtatások
1. sor:
[[KépFájl:Charles Alexandre de Lorraine.jpg|bélyegkép|jobbra|Károly Sándor, Lotaringia és Bar hercege, 1756. (Belga Királyi Könyvtár)]]
'''Károly Sándor Emánuel, Lotaringia és Bar hercege''' ([[német nyelv|németül]] ''Prinz Karl Alexander von Lothringen und Bar'', [[francia nyelv|franciául]] ''Charles-Alexandre duc de Lorraine et de Bar''); ([[Lunéville|Lünenstadt]], ma: Lunéville, Franciaország, [[1712]]. [[december 12.]] – [[Tervuren]], ma: Brüsszel, Belgium, [[1780]]. [[július 4.]]), [[Lotaringia]] és [[Bar]] hercege, császári-királyi tábornagy, [[Habsburg Németalföld kormányzóinak listája|Németalföld osztrák császári főkormányzója és főkapitánya]] ''(Generalstatthalter und Generalkapitän)'', a [[Német Lovagrend]] 52. [[A Német Lovagrend nagymestereinek listája|nagymestere]]. Elterjedten említik '''Lotaringiai Károly''' ''(Karl von Lothringen, Charles de Lorraine)'' névformában is.
 
== Élete ==
=== Származása, testvérei ===
[[KépFájl:Lorraine Arms 1538.svg|balra|80px]]
Károly Sándor lotaringiai herceg a [[lotaringia]]i [[Lunéville|Lünenstadtban]] (ma: Lunéville, Franciaország) született. Édesapja a [[Vaudémont-ház]]ból származó [[I. Lipót lotaringiai herceg|I. Lipót]], [[Lotaringiai hercegek listája|Lotaringia]] és [[Bar hercegeinek listája|Bar uralkodó hercege]] (1679–1729) volt. Apai nagyapja, [[V. Károly lotaringiai herceg]] (1643-1690), császári tábornagy, a törökellenes háborúk hírneves hadvezére volt, döntő szerepet vitt [[Bécs]] [[1683]]-as felmentésében és [[Buda]] [[1686]]-s visszavívásában is. Apai nagyanyja [[Habsburg Eleonóra lengyel királyné|Habsburg Eleonóra Mária Jozefa főhercegnő]] (1653–1697) volt, [[III. Ferdinánd magyar király|III. Ferdinánd]] császár leánya.
 
Édesanyja [[Orléans-i Erzsébet Sarolta lotaringiai hercegné|Erzsébet Sarolta orléans-i hercegnő]] (1676–1744) volt, Lipót herceg felesége, [[Fülöp orléans-i herceg (1640–1701)|I. Fülöp orléans-i herceghercegnek]]nek (1640–1701), [[XIV. Lajos francia király|XIV. Lajos]] [[Franciaország uralkodóinak listája|francia király]] öccsének) és [[Pfalzi Erzsébet Sarolta orléans-i hercegné|Erzsébet Sarolta ''(Liselotte)'' pfalzi hercegnőnek]] leánya. Anyját, Orléans-i Erzsébet Saroltát unokabátyja, [[XV. Lajos francia király|XV. Lajos király]] 1736-ban elismerte [[Commercy]] szuverén uralkodó hercegnőjének.
 
Lipót herceg és Erzsébet Sarolta hercegné házasságából tizenhárom gyermek született, Károly Sándor volt a tizenkettedik, öt fiú közül a negyedik. Csak öt gyermek, ebből három fiú érte meg a felnőttkort.
# Lipót (1699–1700), kisgyermekként meghalt.
# Erzsébet Sarolta (1700–1711), gyermekként meghalt.
20. sor:
# [[I. Ferenc német-római császár|Ferenc István herceg]] (1708–1765), aki [[Toszkána]] nagyhercege lett, 1736-ban [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia osztrák főhercegnőt]], a későbbi magyar és cseh királynét vette feleségül, és 1745-ben [[I. Ferenc német-római császár|I. Ferenc]] néven [[Nyugati császárok listája|német-római császár]] lett.
# Eleonóra (*/† 1710), születésekor meghalt.
# [[Erzsébet Terézia lotaringiai hercegnő|Erzsébet Terézia hercegnő]] (1711–1741), aki [[1737]]-ben [[III. Károly Emánuel szárd–piemonti király|III. Károly Emánuel]] [[Szardínia királyainak listája|szárd–piemonti királykirályhoz]]hoz, Savoya uralkodó hercegéhez (1701–1773) ment férjhez.
# '''Károly Sándor Emánuel''' herceg (1712–1780).
# Anna Sarolta (1714–1773) [[Essen (Németország)|esseni]] főapátnő.
27. sor:
 
=== Felívelő pályája a császári udvarnál ===
Amikor bátyja, [[I. Ferenc német-római császár|Ferenc István herceg]] 1736-ban feleségül vette [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia osztrák főhercegnőfőhercegnőt]]t, [[III. Károly magyar király|VI. Károly császár]] (1685–1740) legidősebb leányát, Károly Sándor herceg is Bécsbe költözött, és 1737-ben belépett a Birodalmi hadseregbe. Az 1737–1739-es török háborúban ''Generalwachtmeister'' (kb. vezérőrnagyi) rangot kapott. [[III. Károly magyar király|VI. Károly császár]] halálát követően örököse, Mária Terézia osztrák uralkodó főhercegnő [[1740]]. [[november 22.|november 22-én]] az osztrák hadsereg tábornagyává ''(Generalfeldmarschall)'' nevezte ki. A hamarosan megindult [[osztrák örökösödési háború]] éveiben a herceg szinte állandóan harctéri szolgálatban állt.
 
[[1741]]. [[augusztus 26.|augusztus 26-án]] elhunyt [[Habsburg Németalföld kormányzóinak listája|Németalföld osztrák helytartója]], [[Habsburg Mária Erzsébet főhercegnő|Mária Erzsébet osztrák főhercegnő]] (1680–1741), utódjául Lotaringiai Károly Sándor herceget szánták, aki azonban a háború miatt nem foglalhatta el hivatalát. Helyette 1741–43 között [[Friedrich August von Harrach-Rohrau]] teljhatalmú miniszter töltötte be a főkormányzói tisztséget. Egy osztrák hadsereg parancsnokaként Károly Sándor tábornagy [[1742]]-ben szenvedte el első súlyos vereségét [[II. Frigyes porosz király|Nagy Frigyes]] [[Poroszország és Brandenburg uralkodóinak listája|porosz királykirálytól]]tól a [[Chotusitzi csata|chotusitzi csatában]].
 
[[KépFájl:Maria Anna of Austria sister of Maria Theresia.jpg|bélyegkép|jobbra|180px|[[Mária Anna osztrák főhercegnő (1718–1744)|Mária Anna osztrák főhercegnő]], [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] húga, lotaringiai hercegné]]
 
[[KépFájl:Charles Alexandre Lorraine 1712 1780 engr.jpg|bélyegkép|jobbra|180px|Károly Sándor herceg, tábornagy]]
 
=== Házassága ===
41. sor:
 
=== Hadvezér és helytartó ===
Az [[osztrák örökösödési háború]] első szakasza, az [[első sziléziai háború]] (1740–1742) után [[1742]]. [[június 11.|június 11-én]] Ausztria és [[Porosz Királyság|Poroszország]] megkötötték a [[breslaui béke]]szerződést. Ezt követően Károly Sándor sikerrel harcolt a [[Wittelsbach-ház]]ból származó [[VII. Károly német-római császár]] (1697–1745) és a [[Franciaország|Francia Királyság]] csapatai ellen. [[1744]]-ben átkelt a [[Rajna|Rajnán]], elfoglalta [[Elzász]] területének nagy részét. Ekkor azonban [[II. Frigyes porosz király|Nagy Frigyes]] porosz király, akit nyugtalanított az osztrákok bevonulása [[München]]be, ismét hadat üzent. Károly Sándor főhadparancsnok a veszélyeztetett [[Csehország (történelmi tartomány)|CsehországCsehországba]]ba sietett. Az idős és tapasztalt [[Otto Ferdinand von Abensberg und Traun]] tábornagyot (1677–1748) adták mellé katonai tanácsadónak ''(Adlatus)'', akinek segítségével a herceg 1744-ben kiszorította Csehországból a poroszokat, de [[Szászország]]ban már súlyos vereségeket szenvedett Nagy Frigyestől a [[1745]]. [[június 4.|június 4-i]] [[Hohenfriedbergi csata|hohenfriedbergi csatában]], és a szeptemberi [[Soori csata|soori csatában]] is. A [[drezdai béke]]szerződésben [[Szilézia]] porosz kézen maradt, viszont Nagy Frigyes érvényesnek ismerte el I. Ferencnek (Mária Terézia férjének) császárrá választását. [[1745]]-ben a francia csapatok elfoglalták az [[Dél-Németalföld|Osztrák Németalföld]] nagy részét, és Károly Sándor tábornagy hadserege a [[Rocoux-i csata|roucoux-i csatában]] vereséget szenvedett [[Hermann Moritz von Sachsen|Szász Móric]] francia [[marsall]]tól (1696–1750) is. Németalföldet csak 1748-ban, a [[aacheni békeszerződés (1748)|második aacheni békeszerződésbékeszerződésben]]ben adták vissza Mária Teréziának. [[1748]]–[[1749|49]] között Károly Sándor az osztrák hadsereg újjászervezésével foglalkozott, csak [[1749]]. [[április 24.|április 24-én]] térhetett vissza brüsszeli állomáshelyére.
 
A [[hétéves háború]] (1756–1763) során Károly ismét II. Frigyes porosz király ellen vonult az osztrák hadsereggel, de [[Prága]] alatt vereséget szenvedett. [[1757]]-ben [[Wrocław|Breslau]] mellett győzelmet aratott egy kisebb porosz csapat felett, de még ebben az évben, [[december 5.|december 5-én]] a [[leutheni csata|leutheni csatában]] II. Frigyes 29 000 főnyi serege szétverte a háromszoros túlerőben lévő, {{formatnum:87000}} fős császári sereget, amelyet maga Károly Sándor herceg főhadparancsnok irányított. Ez volt a hétéves háború egyik legnagyobb katonai veresége. Nyilvánvalóvá lett, hogy a herceg nem alkalmas a főhadparancsnoki tisztségre. A haditanács követelésére leváltották, helyére [[Leopold Joseph von Daun]] tábornagyot nevezték ki. A keserű pirulát a [[Katonai Mária Terézia-rend]] Nagykeresztjének adományozásával édesítették meg.
49. sor:
[[Habsburg Németalföld kormányzóinak listája|Németalföld osztrák főkormányzói]] közül ő volt a legnépszerűbb. Erről tanúskodik egész alakos szobra (Verschaffelt műve), amelyt 1775-ben a [[Brabanti Rendek]] állítottak tiszteletére, saját költségükön, az újonnan épült brüsszeli Lotaringia téren ''(Place de Lorraine)'' (amit később, a [[Belga Királyság]] kikiáltásakor Királyi térré ''(Place Royale)'' kereszteltek át).
 
[[KépFájl:Coat of arms of the Teutonic Order.png|bélyegkép|balra|125px|A Német Lovagrend nagymesterének címere ''(Hochmeisterkreuz)'']]
 
=== A Német Lovagrend nagymestere ===
1761-ben, amikor a [[Német Lovagrend]] 51. nagymestere, [[I. Kelemen Ágost kölni hercegérsek|Kelemen Ágost bajor herceg]], [[Köln]] hercegérseke és [[választófejedelem|választófejedelme]] elhunyt, Károly Sándor herceg volt az egyetlen esélyes jelölt a megüresedett nagymesteri székre. Bécsből erős politikai támogatást kapott, így [[1761]]. [[május 3.|május 3-án]] egyhangúlag megválasztották a Német Lovagrend 52. nagymesterének. Mivel még nem volt tagja a Rendnek, felmentést ''(diszpenzációt)'' kapott az egyéves próbaidő alól, rögtön lovaggá ütötték, és másnap a [[Bad Mergentheim|mergentheimi]] kastélytemplomban beiktatták a nagymesteri méltóságba. Összes eddigi kitüntetéseit vissza kellett adnia, ahogy a Rend alapszabálya ezt megkövetelte.
 
Lelkiismeretes vezetőként saját kezébe vette a Rend ügyeit, különös gondot fordított a Rend pénzügyeinek rendbetételére. Ezt személyesen felügyelte, az intézkedéseket a hetente összehívott ''Titkos Értekezleten'' határozta meg. A vezető testület ''(Grosskapitel)'' 1769-es ülésén saját 13 éves unokaöccsét, [[Habsburg–Lotaringiai Miksa Ferenc főherceg|Miksa Ferenc főhercegfőherceget]]et (1756–1801) megválasztatta [[koadjutor]]nak, azaz a nagymester kijelölt utódjának. Miksa Ferencet [[1770]]. [[július 9.|július 9-én]] a bécsi [[ágostonrendiek]] templomában ''(Augustinerkirche)'' Károly Sándor maga ütötte lovaggá. A praktikusan gondolkodó lotaringiai herceg végrendeletében utódjelöltjét tette meg általános örökösének, és 580 000 [[gulden]]t hagyott rá.
 
Az életvidám Károly Sándor herceg, aki a művészetek kifinomult ismerője volt, a Lovagrend Nagymesterének tennivalóit nem tekintette fő érdeklődésének, inkább egyfajta pótlólagos jövedelemforrásnak, amelyet befolyásos birodalmi hercegként, Bécs támogatásával élvezhetett, és ezáltal is szélesíhette kapcsolatait. Főkormányzóként politikai tevékenységét teljes mértékben a uralkodóház intenciói szerint végezte, egyszerre igyekezett megszilárdítani és hatékonnyá tenni a Lovagrendet, mint nemesi testületet, és szolgálni a birodalmi és helyi hatalom alacsonyabb rangú köreit. Hivatali ideje alatt mindössze háromszor látogatott el a Rend központjába (1761, 1764 és 1765-ben), hivatali ügyeit mindenkor Brüszelből intézte. Mégis tudatában volt a Renddel szembeni kötelezettségeinek. Erőskezű, de békülékeny vezetőnek tartották.
65. sor:
 
=== Halála, utóélete, emléke ===
[[KépFájl:Royalmuseumforcentralafrica2004.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|A [[tervuren]]i kastély]]
Károly Sándor lotaringiai herceg, Németalföld helytartója, a [[Német Lovagrend]] nagymestere [[1780]]. [[július 4.|július 4-én]] hunyt el a Brüsszel melletti [[Tervuren]] kastélyban. Július 10-én temették el a brüsszeli Szent Gudula templom ''(Église Collégiale Sainte-Gudule)'' kriptájában.
 
126. sor:
[[pl:Karol Lotaryński]]
[[pt:Carlos Alexandre de Lorena]]
[[ru:Карл Александр (принц Лотарингский)]]
[[sv:Karl Alexander av Lothringen]]
[[zh:查理·亞歷山大 (洛林)]]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Károly_Sándor_lotaringiai_herceg”