|
'''Malam Bacai Sanhá''' ([[1947]]. [[május 5.]] – [[2012]]. [[január 9.]]) [[Bissau-Guinea|bissau-guineai]] politikus, az Országos Népgyűlés elnöke [[1994]] és [[1999]] között, majd ideiglenes elnökként funkcionált 1999-től [[2000]]-ig. A [[2009]]-es elnökválasztások győztese, ennek révén haláláig Bissau-Guinea elnöke. 2012 elején, hosszú betegség után, egy [[franciaország]]i klinikán halt meg.<ref>{{cite web|author=Associated Press, Bissau |url=http://www.guardian.co.uk/world/2012/jan/09/guinea-bissau-president-dies |title=Guinea-Bissau president dies in Paris | World news |work=The Guardian |location=UK |accessdate=9 January 2012}}</ref><ref>{{cite web|last=Associated |first=The |url=http://www.nytimes.com/2012/01/10/world/africa/president-malam-bacai-sanha-of-guinea-bissau-dies-at-64.html |title=Malam Bacai Sanhá, President of Guinea-Bissau, Dies at 64 |location=Guinea-Bissau |work=The New York Times |accessdate=10 January 2012}}</ref><ref>{{cite web|url=http://www.bbc.co.uk/news/world-africa-16473457 |title=BBC News – Guinea-Bissau leader Malam Bacai Sanha dies in Paris |publisher=BBC |accessdate=10 January 2012}}</ref> Egymást követően ő a második elnök a kis [[Nyugat-Afrika|nyugat-afrikai]]: elődje, [[João Bernardo Vieira]] merénylet áldozata lett 2009-ben.
==Családja, gyerekkora==
[[1924]]-ben látta meg a napvilágot egy, a fővárostól, [[Harare|Salisbury]]-tól (ma: ''Harare'') északnyugatra elhelyezkedő kis faluban, Matibiriben. Szegény [[katolikus]] vallású családban nevelkedett, apja, Gabriel Mugabe Matiriti asztalos volt. A három fiúgyermek közül Robert volt a legfiatalabb.<ref>[http://www.newzimbabwe.com/pages/mugabe.16447.html Gabriel Mugabe Matibiri]</ref><ref>[http://www.economist.com/world/displaystory.cfm?story_id=8922493 Robert Mugabe: The man behind the fist]</ref>[[1934]]-ben apjuk elhagyta a családot, hogy munkát keressen [[Bulawayo|Bulawayóban]] (a második legnagyobb város az országban), így a család helyzetét még rosszabbra fordította. Mugabe [[jezsuita]] iskolában tanult, igen vallásos nevelést kapott. Később, szülőföldjét hátrahagyva, felvételizett a [[Fort Hare]] [[Dél-afrikai Köztársaság|dél-afrikai]] egyetemre. [[1951]]-ben sikerrel diplomázott, élete során még 6 különböző felsőfokú oklevelet kapott különböző felsőoktatási intézményektől (például a [[Londoni Egyetem]]től).
Mugabe több előadást is tartott a Chalimbanai Tanárképző Főiskolán ([[Zambia]]) [[1955]]-től [[1958]]-ig, azután tanított a Takoradi-i Apowa Szakközépiskolában ([[Ghána]]) 1958-tól [[1960]]-ig. Itt találkozott Sally Hayfronnal, ki később Mugabe első felesége lett. Ghánai tartózkodása során nagy hatással volt rá az ottani miniszterelnök, [[Kwame Nkrumah]] tevékenysége, és ez később az egész politikáját meghatározta.
==Politikai karrierje==
1960-ban tért vissza Zimbabwéba, S még ebben az évben belépett a Nemzeti Demokratikus Pártba. Ez a párt lett a [[Zimbabwei Afrikai Népi Unió]] (ZAPU) alapja, s a névváltozás után a [[Ian Smith (politikus)|Ian Smith]] vezette gyarmati hatóságok betiltották további működésüket. Mugabe [[1963]]-ban kilépett a pártból és csatlakozott a rivális [[Zimbabwei Afrikai Nemzeti Unió]]hoz (ZANU), mely ekkor már olyan későbbi meghatározó politikusok gyűjtőhelye volt, mint Ndabaningi Sithole, Edgar Tekere, Edson Zvobgo, Enos Nkala. A ZANU-ra már ekkor kihatottak a [[Pán-Afrikai Kongresszus]] eszméi, mely Dél-Afrikában működött. A nemzeti [[liberalizmus]] keveredett a szovjet [[kommunista]] eszmékkel.
Hamar ismert személyiség lett az országban, erőteljes hangvételű beszédeivel a gyarmati rendszer és hatóság ellen tüzelte a közvéleményt. Pártjával együtt követelte az angolok mielőbbi kivonulását, Zimbabwe (akkor Dél-Rodézia) teljes függetlenségét. [[1964]]-ben Mugabét egyik beszéde következtében letartóztatták, elkövetkező tíz évét börtönben töltötte. A politikus itt nem tört meg, hanem tovább képezte önmagát, folyamatosan tanult és ügyvédi diplomát szerzett. [[1974]]-ben szabadult, s pártjában nőtt a népszerűsége. Vértelen puccsal átvette a hatalmat a párt felett, s létrehozott a szervezeten belül egy katonai szárnyat. Ez bizonyította, hogy a ZANU immár a passzív ellenállás helyett a tettek mezejére kívánt lépni, és erőszakkal akarták elüldözni Ian Smith kormányát. Robert Mugabe az évek elteltével a párt első és legfontosabb embere lett, háttérbe szorítva az alapító [[Ndabaningi Sithole|Ndabaningi Sitholét]].
A ZANU ezután több partizántevékenységet is folytatott a gyarmati hatóságok ellen, ám a rivális ellenzéki pártok ellen is fellépett erőszakkal. A ZAPU elnöke, [[Joshua Nkomo]] elleni sikertelen merényletet például sokan Mugabénak tulajdonították, de ezt soha nem tudták rábizonyítani.
[[1978]]-ban nemzetközi nyomásra Ian Smith kénytelen volt választásokat kiírni. Ekkor már az [[afrika]]i országok legtöbbje független volt, így több [[USA|amerikai]] hírességtől kezdve [[európa]]i politikusokig felszólalt Smith katonai uralma ellen. A külföldnek zavaró volt, hogy Smith még mindig az apartheid szellemében kormányoz. A választásokon se a ZAPU, se a ZANU nem állított ki listát, nem indultak a választásokon, így bojkottálták a szavazást, amely szerintük csak látszatból történt meg. Az [[UANC]] győzött, az új miniszterelnök [[Abel Muzorewa]] lett. Változás nem történt az ország életében, hiszen továbbra is a fehérek vezették az országot, csak a vezető személye változott. Sokan választási csalásról beszéltek, és a nyugat is ezt a véleményt hangoztatta.
Nemzetközi figyelők kíséretében [[1980]]-ban újra megtartották a választásokat.
==Zimbabwe miniszterelnöke, majd elnöke==
A ZANU 57 helyet szerzett meg a 80 férőhelyes parlamentből, így ők kapták meg a kormányalakítás jogát. Robert Mugabét miniszterelnöknek választották, az elnök Canaan Banana lett. A Ian Smith vezette [[Rodéziai Front|RF]]-nek (Rodéziai Front) sikerült elérnie, hogy Mugabe bevegye őket a kormányzásba. Az RF a választások során 20 mandátumhoz jutott, így a Mugabe-kormánynak abszolút többsége volt a törvényhozásban. 1980. [[április 18.|április 18-án]] kikiáltották Zimbabwe függetlenségét.
Mugabe fő politikai támogatói a [[sonák]] voltak, akik az ország északi részén laktak. Az új miniszterelnök koalícióba lépett legfőbb riválisával, a ZAPU-val. Így időlegesen a kormány megnyerte magának a délen lakó [[ndebelék]] és a fehér közösség szimpátiáját. A ZAPU lassú folyamatban egyesült a ZANU-val, Joshua Nkomo kormányzati pozíciót kapott.
A ZAPU beolvasztása fegyveres viszályt szült az országban, a ndebelék ellen a kormány katonai csapással válaszolt. Mugabe 1987-ben megszüntette a miniszterelnöki hatalmat és elnöknek nevezte ki magát, megszerezve az ország felett az abszolút hatalmat. Azóta a diktátort [[1990]]-ben, [[1996]]-ban és [[2002]]-ben is újraválasztották, meglehetősen kétséges körülmények között.
===Gukurahundi===
[[1983]] és [[1985]] között a hadsereg körülbelül 20 ezer ndebele civilt gyilkolt le. Az etnikai mészárlást a nemzetközi közvélemény elítélte, a zimbabwei hadsereg kegyetlenségei a napvilágra kerültek. Az [[Észak-Korea|Észak-Koreában]] kiképzett 5. brigád vezetője [[Perence Shiri]] volt (aki ma Zimbabwe légierejének parancsnoka), Mugabe unokatestvére, aki saját magát „Fekete Jézusnak” hívta. A 20 ezer áldozat legtöbbje ártatlan civil volt.
== Források ==
[[Kategória:Bissau-Guinea]]
[[Kategória:Államfők]]
[[Kategória:Halálozások 2012-ben]]
[[en:Malam Bacai Sanhá]]
|
