„Louis Faidherbe” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
linkek, defsort, stíl, kieg |
a →Életútja: link jav. |
||
9. sor:
A köztársaság kikiáltása után azonban (1870 novemberében) [[Léon Gambetta]] [[Franciaország]]ba hívta Faidherbe-t, aki december 3-án átvette az imént [[Amiens]]-nél megvert francia északi hadsereg fővezérletét, és a válságos helyzet közepette is erős harci tevékenységet fejtett ki. Miután dezorganizált katonáit némiképpen rendbe szedte, a 22. és 23. hadtesttel dél felé nyomult, elfoglalta a kis Ham erősséget (december 9.) és [[Hallue]] mellett visszaverte [[Edwin von Manteuffel]] támadását (december 23.). [[Péronne]] várának felmentésére indult. 1871. január 2-án és 3-án nagy hévvel támadta a németeket [[Bapaume]] mellett, de nagy veszteségek érték, végül január 19-én [[Saint-Quentin]]-nél [[August Karl von Goeben]] teljesen leverte. A fegyverszünet után a nemzetgyűlésbe választották, ahol Gambetta pártjához csatlakozott.
1871-ben a kormány megbízásából tanulmányútra indult [[Felső-Egyiptom]]ba (az ottani emlékek és feliratok tanulmányozása végett). A köztársasági párt végleges győzedelme után a hadügyminisztérium vezetésével kínálták meg, de ezt az állást megromlott egészsége miatt nem vállalhatta el. 1879-ben szenátorrá választották. 1880-ban a [[
Értekezései a párizsi földrajzi társaság évkönyveiben és az általa 1860 óta Szenegálban, Saint-Louis-ban kiadott ''Annuaire du Sénégal''-ban jelentek meg. Hadviselését ''„Campagne de l’armée du Nord” (Az Északi hadsereg hadjárata)'' (Párizs, 1871) című művében igazolta.<ref>Brunel J. M., Le général Faidherbe (Párizs, 1890).</ref> Halálát az egész nemzet gyászolta, állami temetésben részesült Lille-ben. Bapaumban szobrot emeltek neki.
| |||