|
=== Második szakasz ===
{{fő|Duna-glaciális|Duna–Günz-interglaciális}}
Azonban ez a meleg periódus is rövid volt. Európa egyes térségein már 1,8 millió évvel ezelőtt glaciális kezdődött ''(Eburon-lehűlés)'', de legkésőbb 1,7 millió éve Európa egészét ismét gleccserek borították el ([[Duna-glaciális]]), az erdők ismét hideg sztyeppekké, majd tundrákká és [[permafroszt]]tá alakultak át. Az [[alpi orogén fázis]] utolsó szakasza tektonikusan aktív; törésrendszerek, földrengéses zónák és kiújuló vulkanizmus jellemzi. Emellett e korszakban a mágneses pólusok négyszer is felcserélődnekfelcserélődtek és csak a Duna-glaciális végére stabilizálódikstabilizálódott a mágneses mező. A glaciálisok mindig instabil éghajlati viszonyokat jelentenek a Duna-glaciális alig {{szám|300000}} éve alatt három hidegebb (stadiális) és köztük két melegebb (interstadiális) periódus mutatható ki. A világtengerek szintje a glaciális kezdetén mintegy 150 méterrel volt magasabb a mainál, a lehűlési periódus végére mintegy 80 méterrel lett alacsonyabb a vízszint,. ami azAz interglaciális során viszont csak 20–25 méterrel lett ismét magasabb.
A lehűlés nem globális. A Föld átlaghőmérséklete alig 4 °C-kal alacsonyabb, mint ma, azonban az eljegesedett területek akár 8–12 °C-os lehűlést is mutatnakmutattak, a 60. szélességi kör környékén már 30 °C is lehet. A szélsőségesen polarizálódó, nagyon eltérő mértékben lehűlő szélességek az egyenlítő és a pólusok közti hőkiegyenlítés akadozásátakadozására mutatjákutalnak, alig valamivel az eljegesedett területektől délre sok helyen szubtropikus éghajlat alakult ki. A [[Kárpát-medence]] térségében a [[villányium]] vége és a [[biharium]] eleje esik erre a szakaszra, amikor itt a szubtropikus, száraz és meleg éghajlat lassan átfordulátfordult száraz és hűvösbe, de a tundraövezet még nem terjeszkedikterjeszkedett idáig, a folytonos lehűlés ellenére még a következő [[Günz-glaciális|Günz-]], sőt a [[Mindel-glaciális]] során sem. A Kárpát-medence a [[Riss-glaciális]]ig periglaciális jellegű maradt.
Alaszka a száraz éghajlat miatt nem jegesedikjegesedett el újra, éppígy Kelet-Szibéria sem, mindkét helyen a 60. szélességi fok a jéghatár. Ezzel ellentétben Európa és Észak-Amerika akár a 40. szélességi fokig is állandó jéggel borított. Észak-Amerika nyugati részén az éghajlat a maihoz hasonló volt, de a telek valamivel melegebbek és csapadékosabbak.
A Duna-glaciális idején tűniktűnt fel a [[Homo habilis]] és [[Homo erectus]], mint az emberek első képviselői. Az európai [[állatok|állatvilágra]] a hidegtűrő [[emlősök]] terjedése jellemző, mint a [[mamut]]ok és a [[gyapjas orrszarvú]]félék. Elszigetelt területeken – mint [[Madagaszkár]] és [[Új-Zéland]] – hatalmas futómadarak alakultak ki. A [[növények|növényvilágban]] az extrém hideg (szubarktikus–sarkvidéki) éghajlatra jellemző [[Dryas-flóra]] egyre délebbi megjelenése tapasztalható. A Dryas-flóra az [[Alpok]] és [[Észak-Európa]] közti jégmentes sávon tenyészett.
=== Harmadik szakasz ===
|
