„Termésarany” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
telluru
31. sor:
A legnagyobb aranylelőhely a [[Dél-afrikai Köztársaság]]ban van, a [[Witwatersrand-medence]] [[prekambrium]]i [[kavicskő|konglomerátumában]]. [[Tucholit]]tal (U<sub>3</sub>O<sub>4</sub>) együtt dúsult, az [[urán]]ércet és az aranyat is bányásszák. Az üledékes aranyérc további jelentős lelőhelyei [[Oroszország]] [[szibéria]]i térségének folyóhordalékaiban vannak. Oroszország európai részén elsődleges keletkezésű aranyércet bányásznak. Az [[Amerikai Egyesült Államok]]ban vannak a legnagyobb kiterjedésű ismert aranytelérek. Ezek közül is kiemelkedő a [[kalifornia]]i Mather Lade 270 kilométer hosszú, másfél kilométer széles kvarctelérje, [[kréta (időszak)|kréta]] korú [[granodiorit]]ban. [[Nevada]] területén is kilométeres nagyságrendű kvarctelérek alakultak ki [[propilit]]esedett [[augitandezit]]ben. [[Colorado]] államban [[miocén]] korú [[fonolit]] ércesedett.
 
A termésarany az ''aranylázzal'' érintett területeken hatalmas rögökben is felbukkanhat, Az eddigi legnagyobb ''hömpöly'' [[Ausztrália (ország)|Ausztrália]] nyugati vidékén fordult elő tömege 84&nbsp;kg volt. Az [[EgyesültUSA Államok]] [[Kalifornia]] szövetségi államában 38&nbsp;kg-os, míg [[Oroszország]]ban az Ural[[Urál (hegység)|Urál-hegység]] déli részén 36&nbsp;kg tömegű példányt találtak. A folyóhordalékokban és torlatokban is előfordul rögös, darabos forma, de inkább a finom szemcsés előfordulás jellemző [[Alaszka|Alaszkában]] a [[Yukon]] folyó és mellékvizeinek meder hordalékaiban.
 
Rögök és dendrides (ágas-bogas) formák a történelmi Magyarországhoz ma [[Szlovákia|Szlovákiához]] tartozó [[Selmecbánya]] (Banská Štiavnica) és [[Körmöcbánya]] (Kremnica) bányáiban is előfordultak. [[Erdély]] ma [[Románia|Romániához]] tartozó [[Verespatak]] (Rosia Montana) aranybányájában már a római provincia idején művelt bányarészekben is találtak termésaranyat. Ugyancsak a [[románia]]i területen lévő [[Kapnikbánya]] (Cavnic) jelentős lelőhelynek minősült. Ez utóbbi is miocén korú, a belső-kárpáti vulkáni ív vegyes [[riolit]]os, [[dácit]]os és [[andezit]]es vulkanitjaihoz kötődik.