„Louisa Adams” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
4. sor:
== Gyermekkor, korai évek ==
A későbbi First Lady [[1775]]. február 2-án látta meg a napvilágot, Londonban, a Marylandből származó kereskedő, Joshua Johnson és felesége, Catherine gyermekeként. '''1775'''-ben, az [[amerikai függetlenségi háború]] kirobbanásának kezdetén a család, ideiglenesen Párizsba települt. E párizsi tartózkodás egyik eredménye Louisa perfekt francia nyelvtudása, illedelmes viselkedése, társasági életben való jártassága. Szeretett táncolni és hárfán játszani. Ezen idő alatt, húgával és szüleivel rengeteg társasági összejövetelen vettek részt, mely során mindkét gyermek hozzászokott a gáláns társalgásokhoz és a küllemüket érő kellemes bókokhoz. A maga korában Louisa, valóban páratlan szépség volt.
Az amerikai függetlenségi háború végével a Johnson család visszaköltözött Londonba, ahol fényűző életmódot folytattak, szolgák egész hada vette körül őket és valóban a legjobb körökben forogtak. A Johnson család egy igen gazdag, tehetős család volt, melynek tagjai nem vetették meg a szórakozást, az előkelő bálokat, társasági eseményeket. Louisa már ekkor szöges ellentétének bizonyult, későbbi férjének, az [[Amerikai Egyesült Államok]] 6. elnökének, [[John Quincy Adams]]nak.
11 ⟶ 12 sor:
=== Megismerkedés,kezdetek===
1794-ben John Q. Adams nagykövet urat - mert ekkor még "csak" nagykövet volt-, hivatalos ügyek miatt Hollandiából, Londonba helyezték át. Itt tartózkodása alatt ő is hivatalos volt, a Londonban élő amerikai családok összejövetelére, amelyet a Johnson család csodálatos otthonában tartottak. A rá jellemző merev magatartással viselkedett és nem kimondottan élvezte a társasági eseményt, az ifjú Louisa mégis nagy hatással volt rá. Az est után többször meglátogatta a családot és verseket írt az alig 20 éves lánynak. A hölgy eleinte nem lelkesedett új hódolója iránt, nem sejtette, hogy házasságuk majd félévszázadon át fog tartani. Végül Louisa igent mondott, de a házasságkötés még váratott magára. Ebben nagy szerepet játszott a férfi anyja, aki egész életében nagy befolyással volt fiára. Véleménye szerint, az ifjú menyasszony hosszú angliai tartózkodása alatt, teljesen
1794. július 26-án kelt egybe az ifjú pár, melyet a romantikus nászút helyett, egy diplomáciai körút követett. Az ifjú férj, gyerekkori sérelmekből, elfojtott érzelmekből, mély elkötelezettségéből adódóan nem igazán volt érzelmes, szerető ember és a nőket sem tartotta sokra. Gyerekkori szerelmének beteljesedését anyja, Abigail, akadályozta meg. A korra az uralkodó férfitársadalom nyomta rá bélyegét, melyben a nőknek legfontosabb teendője a háztartás vezetése, de elsősorban a gyermekáldás és az utódok felnevelése volt. Egy fiatal asszonyt, senki nem világosított fel arról, mi várja majd a nászéjszakán, ez ugyanis tabu volt. Louisa házas éveinek korai szakaszában, Thomas, férje öccse volt a támasza.
19 ⟶ 20 sor:
A feleség, férjének feltétlen engedelmességgel tartozott. Louisa C. Adams azonban, kezdeti félénkségét követően, hamar a sarkára állt. Férje nélkül is boldogult, egyedül is képes volt új dolgokat és új embereket megismerni. Egyre gyakrabban hozta hitvese tudtára, hogy nem tartozik feltétlen engedelmességgel neki - és valójában egyre többször, sikerrel harcolta ki igazát férjével szemben.
1801-ben a pár az öreg kontinensről az
=== Az áldott állapot, gyermekek ===
Louisa
=== Oroszországi tartózkodás és a
Oroszországban nagyon magányosan, elszigetelten érezte magát, a sorozatos vetélések is csak gyötörték. Louisa lelkébe csak az hozott csekély világosságot, hogy férjével komoly sikereket értek el a cári udvar társasági életében. [[I. Sándor orosz cár|I. Sándor]] cár nagyon kedvelte a művelt amerikait, és az ő félénk, de szeretetreméltó és csodaszép feleségét. A házaspár tanúja lehetett, az apró korzikai felemelkedésének, Oroszország elleni inváziójának majd bukásának is. Louisa [[1814]]-ben, 8 éves fiával és két szolgával hintón tette meg a 3000 km-es utat [[Szentpétervár]]ról Franciaországba, amely - ha számításba vesszük a háború utáni körülményeket - nem kis bátorságra vall.
|