„Marosvásárhely” változatai közötti eltérés

== Története ==

{{bővebben|Országgyűlések Marosvásárhelyen}}

 

Marosvásárhely környéke feltehetően már az [[őskor]]ban is lakott volt. Erre engednek következtetni azok a régészeti tárgyak, amelyek a városban, illetve a környező településeken: [[Maroskeresztúr]]on, [[Malomfalva|Malomfalván]], [[Maroscsapó]]n és [[Marosszentanna|Marosszentannán]] voltak feltárva.<ref>Történelmi Múzeumban és a [[Kultúrpalota (Marosvásárhely)|Kultúrpalotában]] vannak kiállítva Marosvásárhelyen</ref>

 

[[1848]]. [[november 4.|november 4-én]] a császáriak falai alatt verték meg a székelyek seregét, majd a várost is elfoglalták. [[1849]]. [[január 13.|január 13-án]] Tolnay őrnagy honvédserege foglalta vissza. [[1849]]. [[július 30.|július 30-án]] innen indult [[Petőfi Sándor|Petőfi]] és [[Józef Bem|Bem]] a [[segesvári csata|segesvári csatába]]. [[1854]]-ben a Postaréten végezték ki a 3 székely [[vértanú]]t, [[1874]] óta emlékmű jelöli a helyet. [[1861]]-ben Marosszék székhelye lett. [[1876]]-ban újra tűzvész pusztított, ugyanebben az évben Maros-Torda vármegye székhelye lett. [[1880]]-ban Bem, [[1893]]-ban [[Kossuth Lajos|Kossuth]] szobrát, [[1907]]-ben Rákóczi mellszobrát avatták fel a Főtéren. Mindhármat [[1923]]-ban döntötték le a [[románok]].

Noha Marosvásárhely, a „székelyek legnagyobb városa”, az egyetlen olyan [[székelyföld]]i település volt, mely szabad királyi város címmel büszkélkedhetett, sokáig mezővárosi jellegű maradt és csak a 20. század elején indult látványosan fejlődésnek. A város akkori polgármesterének, [[Bernády György]]nek köszönhetően alakult ki a város központját ma is meghatározó [[szecesszió]]s városkép. Az ő irányításával újratérképezték, felparcellázták a várost, rendezték a vár környékét, közparkokat hoztak létre, csatornáztak, aszfaltozták az utcákat. A város meglévő és leendő utcáit virágokkal, fákkal ültették be, ettől az időtől emlegetik „virágok városa”-ként Marosvásárhelyt.

 

A városnak [[1910]]-ben 25&nbsp;517 lakosa volt, ebből 22&nbsp;790 magyar, 1717 román és 606 német.

 

[[1940]]-[[1944]] között a [[Horthy Miklós]] által vezetett csapatok [[Magyarország]]hoz visszacsatolták a várost, ennek hírére megszólaltak a templomok harangjai. A városba először a [[Székelyföld]]re előreküldött ''Gyorshadtest'' vonult be, [[Miklós Béla]] tábornok vezetésével, [[1940]]. [[szeptember 10.|szeptember 10-én]]. Az alakulat csak áthaladt a városon, így a honvédség ünnepélyes fogadtatására [[szeptember 15.|szeptember 15-én]] került sor, amikor a IV. hadtest [[szekszárd]]i 12. gyalogdandárjának egységei vonultak be élükön [[Nagy Vilmos (katonatiszt)|Nagy Vilmos]] tábornokkal. Egy nappal később Marosvásárhelyre látogatott [[Horthy Miklós]]. A kormányzó tiszteletére adott díszmenetben a [[szekszárd]]i 12. gyalogdandár dísszázada, a 18. és a 48. gyalogezredek egy-egy zászlóalja, valamint a 2. huszárezred és a IV. gépvontatású közepes tüzérosztálya egységei vettek részt.<ref>Marosvásárhely Történetéből 2. - Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2007 - ISBN 978-973-599-262-0: A tartalékos tisztképzés Marosvásárhelyen és a város magasabb katonai vezetése 1940-44-ben, 138. oldal</ref>

 

Marosvásárhely 1947. február 10-i párizsi döntéstől kezdve újból Romániához került, a magyarok számára 1950-1968 közötti Magyar Autonóm Terület, majd a Maros Magyar Autonóm Tartomány központja.

[[1958]]. [[február 25.|február 25-én]] az akkori [[Magyar Népköztársaság]] delegációja [[Kádár János]] vezetésével, a [[bukarest]]i útja után, Marosvásárhelyre látogatott. Az akkori lapok szerint 12 000 ember gyűlt össze a vasútállomás előtti téren és a küldöttséget [[Csupor Lajos]], a [[Magyar Autonóm Tartomány]] főtitkára, a tartományi néptanács elnöke, [[Bugyi Pál]], [[Kovács György (író)|Kovács György]] író és [[Andrásofszky Tibor]] rektor fogadta. Ezután látogatást tettek a Simó Géza-gyárban, majd nagygyűlést szerveztek, amelyen 1 000 munkás vett részt. A magyar küldöttség részéről [[Kállai Gyula]] szólalt fel, a beszédét a [[Marosvásárhelyi Rádió]] élőben közvetítette. Kállai kijelentette, hogy a [[Magyar Népköztársaság]] szerint [[Románia|Romániában]] megszűntek a nemzetiségi gondok és útjukkal megszerették volna cáfolni azokat a vádakat, hogy a [[Magyar Népköztársaság]]nak területi igényei vannak. A kijelentést elégedetlenséggel fogadták az egybegyűlt munkások, hangos bekiabálások történtek, illetve többen a termet is elhagyták. A nagygyűlés után a delegáció meglátogatta az [[Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem|Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet]], ahol a tanári kar, [[Andrásofszky Tibor]] igazgató vezetésével, bemutatta az egyetemet. Az előadóteremben [[Kádár János|Kádár]] rövid beszédet tartott, az értelmiségiek szerepéről az „új világ” megteremtésében. Este a [[Kultúrpalota (Marosvásárhely)|Kultúrpalotában]] a ''Székely Népi Együttes'' ünnepi műsort tartott a küldöttségnek.<ref>[[Vásárhelyi Hírlap]] - 2. évfolyam, 13. szám, 10. oldal, História (ISBN 6423806000038)</ref>

[[1959]]. [[szeptember 7.|szeptember 7-én]] Marosvásárhelyre látogatott [[Gheorghe Gheorghiu-Dej]], a [[Román Munkáspárt]] főtitkára, meg az akkori miniszterelnök, [[Chivu Stoica]]. Ekkor döntötték el, hogy a műtrágya kombinát hova épüljön, illetve Marosvásárhely új negyedeinek a helyét. Furcsa módon úgy döntöttek, hogy nem a [[Maros]] völgyében, hanem a környező dombokon fognak felépülni a negyedek.

 

 

{{bővebben|Fekete március}}

[[1990]] [[március]]ában volt a „fekete március”-nak nevezett marosvásárhelyi pogrom, vagyis etnikai zavargások törtek ki az akkor még többségben lévő magyarság és a kevés helyi, illetve az annál nagyobb számú, a környező román falvakról behozott románság között. A zavargások egyik kiváltó oka az volt, hogy [[1990]]. [[február 10.|február 10-én]] [[Sütő András]] felhívására körülbelül 100 000 magyar vonult némán, táblák és transzparensek nélkül demonstrálni a teljes körű anyanyelvi oktatás megteremtéséért Marosvásárhely [[Belváros (Marosvásárhely)|belvárosában]]. Kezükben egy gyertya és egy könyv volt. Mindenhol elénekelték a Miatyánkot.