|
A kézzel való beszéd az Indiában alkalmazott mudrákkal (kéztartás, kifejező, valamit felidéző szimbólum, később vallásos kéztartás) szoros kapcsolatban áll (Dunkel), mert valaha a beszéd = mozgás volt. (vö: ''Austin'': Apeach-Act Theory, ''Noam Chonsky'' az agyban eleve adott nyelvi mélyszerkezet + annak biológiai alapja)
A jelnyelv, pontosabban jelnyelvek alapja a szimulákrum, a mozdulattal felidézett mozgásos történés, vagy valaminek a jellemző mozgása, alakja, térbeli tulajdonsága. (pl. kavar: főz, konyha, szór: hint, fűszer, szór, mosópor, hintőpor, hajó, bölcső-ringat, szül, születik-új). A jelnyelvben egyszerű kifejezéseket használnak (például a ''Holnap majd elmegyek a boltba, veszek tejet, kenyeret'' mondat jelnyelvi fordításban ''holnap fog menni vesz tej, kenyér''). A jelnyelv nyelvtana a térben van, és térbeli egyeztetést használ. A jelnyelvben nem mindig és nem mechanikusan helyettesíti a jel a szavakat. Pl. a becsukom az ajtót, DE ez nem így néz ki: én + be (irány) + csuk (jel) + ajtó (jele). A ragozás többi részét ''proformmal'' végzik, a levegőben, a kezemmel "lenyomom a kilincset". A [[proform]] utánozza magát a mozdulatot, történést (pl. találkozás, csók, halál, sorban állás).
==A daktil, mint a jelnyelvek betűzési rendszere==
|
