„Dzsürcsi írás” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Tgr (vitalap | szerkesztései) forma |
|||
1. sor:
{{pinjin}}
A '''dzsürcsi írás''' a [[dzsürcsik]] által használt írásrendszer.
== Eredete ==
A dzsürcsi írás megalkotásáról a kínai [[Jin-dinasztia]] történetét leíró
„A jin-embereknek először nem volt saját írásuk. Az ország napról-napra fejlődött, és a szomszédos országokkal a [[kitaj
== A nagy dzsürcsi írás ==
A kitaj írást a [[Liao-dinasztia]] megdöntése után is használták, egészen 1191-ig, amikor is [[Zhangzhong császár]] rendeletben betiltotta a használatát. De ezalatt 1119-ben az előbb tábornoki, később bal oldali miniszteri és udvari kincstárosi posztot betöltő Wan-yan Xi-yin (完顔希尹) megalkotta kínai és kitaj írás alapján a „nagy dzsürcsi írást”, amely a kínai íráshoz hasonlóan szójelekből áll. Az egyszótagú kínai szavakkal ellentétben, a dzsürcsi szavak több szótagból is állhatnak, így vannak egyszótagú szót, két szótagú szót, és három szótagú szót kifejező szójelek.
A korai időszakban nem jelölték külön a képzőket, ragokat, így feltehetően nehézkes volt az írás használata. A képzők, ragok jelölése csak a „kis dzsürcsi” írás bevezetése után alakult ki, ami szótagírás.
1973-ban, [[Xi-
A dzsürcsi írás, úgy mint a kínai, kitaj, [[tangut írás|tangut]] és a [[japán írás]], függőleges és jobbról balra halad, az írásjegyek jeltagolóak, egyenként sorakoznak, ebben különbözik a kitaj írástól, ahol a jeleket „tömbökbe” rendezték, hasonlóan a koreai hangŭl írásban. Azonban 1977-ben találtak egy ezüst paidzét, kiváltságlevelet, amin az írásjegyeket kitaj mintára tömbökbe rendezték. Ez azt jelenti, hogy kezdetben a kitaj mintát követték, és csak később, a kitajtól való különbség hangsúlyozására hagyták azt el, és kínai módra rendezték írásjegyeiket.
== A kis dzsürcsi írás ==
20 ⟶ 22 sor:
A ragok, képzők leírására speciális szótagjeleket használtak, csak ezzel voltak leírhatók.
Azonban találni olyan írásjegyet is, amit nemcsak képzők, hanem egész szavak leírására is használtak
A ragok és képzők írására két szótagból álló jeleket is használtak, ahol az első szótag általában visszaható, szenvedő stb. igeképző, a második szótag valamilyen gyakori rag. Ilyen a ''duru'' az ''ačiduru'' „mozogni” jelentésű szóban.
A dzsürcsi helyesírás ismerte a kínaiak [[fanjie]] (反切) módszerét, amelynek lényege, hogy egy írásjegy kiejtését két írásjeggyel adják meg, mégpedig úgy, hogy az első írásjegy jelölte a szó elejét, és a második a szó többi részét, például a 東 dong írásjegy kiejtését a 徳 De és a 紅 hONG írásjegyekkel adták meg. A dzsürcsik ezt a módszert főleg a szóvégi „n”-tő leírásánál alkalmazták, amire külön szótagjeleket használtak, attól függően, hogy az adott szó töve milyen magánhangzóra végződik.
A dzsürcsi írás fejlődése nem állt meg a „kis dzsürcsi” írás bevezetésével, lassan egyes szójelek elvesztették eredeti jelentésüket és csupán szótagjelként funkcionáltak.
== A dzsürcsi írásjegyek kialakítása ==
Wan-yan Xi-yin életrajzában olvasható, hogy a dzsürcsi írást a kínai mintájára alkották meg. Azonban az írásjegyek kialakításakor figyelmen kívűl hagyták a kínaira jellemző és az ugyancsak [[siniform]] tangut írásban is alkalmazott gyök és fonetikai kulcsokat. A gyökök, kínaiul bushu (部首), azt jelölik, hogy az adott írásjegy milyen fogalomkörbe tartozik. A szótárakban a gyökök szerint szokták az írásjegyeket csoportosítani. A fonetikai kulcs, kínaiul shengfu (声符) a gyökjel+fonetikai kulcs felépítésű írásjegyekben az írásjegy megközelítő kiejtésére utal. Egyes gyökjelek és fonetikai kulcsok önálló írásjegyként is előfordulhatnak. Például a 羊yang „birka” jelentésű írásjegy a 洋yang „óceán” jelentésű írásjegyben is előfordul, mint a kiejtésre utaló elem. Az írásjegy bal oldala a 氵„víz” jelentésű gyökjel, ami a jelentésre utal.
Mivel a dzsürcsik csak felületesen utánozták a kínai írásjegyeket, ezeket nem találjuk meg a dzsürcsi írásban, illetve vannak úgynevezett „ál-gyökök”, ezek azonban nem hordoznak jelentést. A dzsürcsi írásjegyeket is a gyökök és a vonásszám szerint szokták csoportosítani, a Jin Qi Cong által szerkesztett dzsürcsi szótár szerint 38 darab gyök van.
32 ⟶ 36 sor:
Az írásjegyek eredetük szerint a kínai és a kitaj írásból származnak, de vannak ismeretlen eredetű karakterek is. Az írásjegyeket az alábbiak alapján alakították ki:
# Kínai eredetű karakterek:
#* új vonás hozzáadásával, és az írásjegy kiejtésének felhasználásával
#* új vonás hozzáadásával, és az eredeti jelentés megtartásával
#* a kínai írásjegy egyszerűsítésével, annak kiejtésének felhasználásával
#* az írásjegy egyszerűsítésével, figyelmen kívűl hagyva kiejtését, de a jelentését megtartva
#* az írásjegy átalakításával, de a kiejtés megtartásával
#* átalakítás, tekintet nélkül a jelentésre; esetenként a kiejtés felhasználásával
#* átalakítás, majd egyszerűsítés a jelentés megtartásával
#* az írásjegy alakjának kölcsönzése
#* írásjegyek összevonása
# Kitaj eredetű karakterek
#* új vonás hozzáadása, esetenként az eredeti jelentés megtartásával
#* egyszerűsítéssel
#* a kitaj karakter elemeinek átrendezésével
#* változtatás nélküli átvétel
Mivel a nagy dzsürcsi írás kialakításakor figyelmen kívűl hagyták a kínai írás szerkezetét, és mert a kis dzsürcsi és a nagy dzsürcsi írás grafikailag sem különült el, az írást igen nehéz lehetett elsajátítani. A Jin-dinasztia bukása után sem tűnt el a dzsürcsi írás, de nehézsége miatt a Ming-kori dzsürcsik a mongol írással írták a császári udvarba küldött hivatalos leveleiket. Ezt alátámasztja a [[Zhengtong]] (正統) 9. évéből származó feljegyzés, amely szerint a [[Xuancheng]]-i (玄城) dzsürcsi helyőrség a dzsürcsi írás helyett inkább a [[mongol
:„Mivel nincs, ki ismerné a dzsürcsi írást, kérjük, hogy ezentúl a rendeleteket stb. tatár írással írják meg…”
60 ⟶ 64 sor:
==Irodalom==
===Magyar nyelvű===
* Birtalan Ágnes: Dzsürcsi. ''A világ nyelvei''. Szerkesztő Fodor István. Budapest, Akadémiai Kiadó 1999. pp. 309-310
* Ligeti Lajos: Egy XII.sz-i mandzsu-tunguz írás. A kis dzsürcsi írás értelmezése. ''Értekezések a Nyelv-és Széptudományi osztály köréből 26''. Elektronikus Kiadás
===Kínai és japán nyelvű===
* 金啓孮編著:''女真文辞典'' 文物出版社出版 1984
* 西田龍雄: ''アジア古代文字の解読'' 中公文庫2002年
===Egyéb===
* Gisaburo, Kiyose Norikura: ''A Study of the Jurchen Language and Script''. Kyoto 1977.
* Grube, Wilhelm: ''Die Sprache und Schrift der Jučen''. Leipzig 1896.
* Kane, Daniel: ''The Sino-Jurchen Vocabulary of the Bureau of Interpreters''. Uralic and Altaic Series 153. Bloomington, Indiana 1989.
==Külső hivatkozások==
[[Kategória:Írás]]
|