„Tibeti nyelv” változatai közötti eltérés

A tibeti nyelv egyik fő jellemzője, hogy monoszillabikus (egy szótagú) nyelv. Ez alapján rokonságba hozható a [[burmai nyelv|burmai]] és a [[kínai nyelv]]vel, habár ennek a három nyelvnek az egy [[nyelvcsalád]]ba való tartozása még nem tisztázódott egyértelműen. Az egyes osztályozások csak a tibeti-burmai vagy a kínai-tibeti nyelvcsaládot ismerik el, a kutatók egy másik csoportja viszont a közös kínai-tibeti-burmai nyelvcsalád ősi egybetartozását feltételezi. Ezen feltételezések folyamán a nyelvrokonság kutatói inkább csak szókészleti és hangtörténeti szempontokat vettek figyelembe. A tibeti nyelv viszont olyan tipológiai sajátosságokkal is rendelkezik, amelyek mind a [[kínai nyelv|kínai]], mind pedig a [[burmai nyelv]]ből hiányoznak. Ilyen például a [[flektáló nyelv|flektálás]] (az igetövek tőhajlító képzése), az úgynevezett [[ergativus|ergatív]] mondatszerkezet (mely a szenvedő szerkezethez hasonló). Fontos jellemzője a [[tónus (nyelvészet)|zenei hangsúly]] megléte.