„Barkócaberkenye” változatai közötti eltérés

Első fennmaradt ábrázolása [[Hieronymus Bock]] füveskönyvében jelent meg. [[Lippay János]] XVII. századi ''Posoni kert'' c. művében a barkóca bogyójának nyers fogyasztását említi. Angliai és Bécs környéki források is feljegyezték fogyasztását. Került a termésből a [[london]]i, [[bécs]]i és [[prága]]i piacokra is. Gyümölcsével Angliában a [[sör]]t ízesítették, mielőtt a [[komló (növény)|komló]] kiszorította volna. Oroszországban és Németországban nyersen és [[szósz]]ként fogyasztották [[kenyér]]rel, [[burgonya|burgonyával]], [[befőtt]]nek is elkészítették. A [[lekvár|barkócalekvár]] ízét a [[csipkebogyó]]lekváréhoz hasonlították. A termésből készítettek [[bitter|gyomorkeserű]]t [[újbor]]ral-[[méz]]zel keverve, de [[gyümölcsbor]]ok adalékaként is szolgált. A magból kioldódó savak által enyhén [[Mandula (növényfaj)|mandulaízűvé]] tett [[pálinka]] is főzhető belőle, ezt ma már csak igen kevés helyen állítják elő.