„Seattle Seahawks” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
35. sor:
 
== Története ==
Seattle néhány befolyásos üzletembere folyamodott az 1970-es évek első felében csapatalapítási engedélyért az NFL vezetőségéhez. A pozitív válasz 1974. június 4-ei dátummal született meg, és Lloyd W. Nordstrom, a klub elnöke az év végén alá is írta az ilyenkor szükséges szerződéseket. Épült a Kingdome fedett stadion, a szurkolók pedig már június 17-én megszavazták a csapat számára a Seahawks (Halászsasok) nevet szavazták meg. Az 1976-os szezonkezdetre készülő csapat tulajdonosa az év elején elhunyt, helyére az öccse, Elmer lépett, a csapat vezetőedzője pedig Jack Patera volt. Igyekeztek ütőképes csapattal kezdeni, és gyorsan lecsaptak a drafton (játékosbörzén) arra a Steve Largentre, aki iránt a jogosult Houston Oilers (ez lett a későbbi [[Tennessee Titans]]) nem érdeklődött igazán.
 
Az 1976-os bemutatkozó szezont az [[National Football Conference|NFC]] [[NFC West|nyugati csoportjában]] kezdték, és mindössze 2–12-es mutatót tudtak elérni. A gond a védelemmel volt, de Largent már az első idényében 54 elkapást produkált, amivel az NFL harmadik legjobbja volt. A következő idényben átsorolták őket az [[American Football Conference|AFC]] [[AFC West|nyugati csoportjába]], és 2001-gyel bezárólag ebben a csoportban szerepeltek (2002-től ismét az NFC nyugati csoportjába osztották be a csapatot). 1977-től már sokkal kiegyensúlyozottabb éveik voltak, 1978-as első pozitív alapszakasz-mutatójuk (9–7) évében pedig Jack Paterát az év edzőjének választották. 1979-ben ugyanolyan mutatót teljesítettek, de ekkor Steve Largent már 1237 yarddal a liga legjobbja volt. A rájátszásba azonban ekkor sem jutottak be, ezért Paterát menesztették, a helyére ideiglenesen a Mike McCormick elnök állt.
 
1983-ban Chuck Knoxot szerződtették vezetőedzőnek, és olyan jól sikerült a csapat összerázása, hogy az alapszakaszbeli 9–7 után, csoportmásodikként bejutottak a rájátszásba. Ott is szépen szerepeltek: a wild card playoffban megverték a [[Denver Broncos]]t (31–7), a következő mérkőzésen a [[Miami Dolphins]]t (27–20), és csak a főcsoportdöntőben állította meg őket a Los Angeles Raiders (14–30). A jó szereplés 1984-ben is folytatódott (12–4), a rájátszás első fordulójában 13–7-tel visszavágtak a Raidersnek, a következő meccsen azonban 31–10-re kikaptak a Dolphinstól. A szezon végén Chuck Knox az év edzője, Kenny Easley pedig az év védőjátékosa lett.
 
== Források ==