„Seattle Seahawks” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
41. sor:
1983-ban Chuck Knoxot szerződtették vezetőedzőnek, és olyan jól sikerült a csapat összerázása, hogy az alapszakaszbeli 9–7 után, csoportmásodikként bejutottak a rájátszásba. Ott is szépen szerepeltek: a wild card playoffban megverték a [[Denver Broncos]]t (31–7), a következő mérkőzésen a [[Miami Dolphins]]t (27–20), és csak a főcsoportdöntőben állította meg őket a Los Angeles Raiders (14–30). A jó szereplés 1984-ben is folytatódott (12–4), az [[Quarterback|irányító]] Dave Krieg végig kiválóan játszott (3671 yard, 32 [[touchdown]]passz). A rájátszás első fordulójában 13–7-tel visszavágtak a Raidersnek, a következő meccsen azonban 31–10-re kikaptak a Dolphinstól. A szezon végén Chuck Knox az év edzője, Kenny Easley pedig az év védőjátékosa lett.
 
A csoportelsőséget először 1988-ban sikerült megszerezni (9–7), de a rájátszás már nem sikerült. Az ezt követő időszak közepesre-gyengére sikerült, nem kis részben amiatt, hogy Ken Behring, az új tulajdonos által kinevezett Tom Flores elnök-vezérigazgató (korábbi [[quarterback]]futballista és edző a [[Oakland Raiders|Raidersnél]]) nem fért meg Chuck Knox-szal, és a vezetőedző 1992-ben távozott, visszatért a St. Louis Ramshoz. Ekkor a vezetőedzői posztot is Flores ragadta magához, elküldte Dave Krieget, új irányítókat hozott, de a szezon siralmasra sikeredett, az alapszakaszban összesen csak 140 pontot szereztek, a mutatójuk 2–14 volt. A sorozatos rossz szereplések láttán 1995-re szerződtették Dennis Erickson vezetőedzőt, aki az idényt legalább „döntetlenre” hozta (8–8).
 
1996 elején bejelentették, hogy Behring [[Kalifornia|Kaliforniába]] szándékozik költöztetni a franchise-t. A szurkolók megkeresték Paul Allent, a város szülöttét, a [[Microsoft]] társalapítóját, hogy segítsen a városban tartani a gárdát. Allen 1997 nyarán 194 millió dollárárt megvette a csapatot. 2002-re felépült a város északkeleti részén a csapat új műfüves pályája, a Seahawks Stadion (2004-ben Qwest Fieldre keresztelték, 2011-ben pedig CenturyLink Fieldre). A stadionban 2003 óta minden mérkőzés előtt felhúzzák a 12-es számmal jelölt zászlót, a tizenkettedik játékos, azaz az odaadó szurkolótábor előtt tisztelegvén. A 2002-es év eseményeihez tartozik még, hogy a Seehawks ismét a régi főcsoportjába, az NFC-be került.
 
A megújult csapat, Mike Holmgren vezetőedző irányításával azonnal javuló játékot mutatott, és ez eredményekben is megnyilvánult, olyannyira, hogy – bár a [[Super Bowl]]ba csak egyszer sikerült bejutni – 2003-tól kezdve mindössze háromszor nem jutottak be a rájátszásba, ötször csoportelsők voltak. A csúcs a 2005-ös szezon volt. Az alapszakaszt 13–3-mal nyerték, és Shaun Alexander az alapszakasz legjobb védője lett.
A rájátszásban a [[Washington Redskins]]t 20–10-re, a [[Carolina Panthers]]t 34–14-re verték, és bejutottak a [[Super Bowl XL|szuperdöntőbe]]. A mérkőzést 2006. február 5-én rendezték a [[detroit]]i Ford Field stadionban, a nagyszünetbeli műsort, az ún. Halftime show-t a [[The Rolling Stones|Rolling Stones]] adta. A szorosan alakuló mérkőzés a negyedik negyedben dőlt el, a Pittsburgh Steelers nyert 21–10-re.
 
== Források ==